„Az én mércém szerint legyen a színház az, aminek lennie kell. Az emberi szellem és az emberi jellemek megjelenítése. Magas hőfokon engedjen bepillantást az emberi létezés titkaiba” – vallja a 80 éves Dráfi Mátyás színművész, akit november 17-i születésnapja alkalmából az Új Szó és az Atempo.sk köszöntött. A meggyőződés, hogy a színész felelős azért, amit a közönségnek nyújt, egész pályáját meghatározza.

„Eszerint az elgondolás szerint a színház becsületbeli ügy: a színpadra állított produkció a művész tudásával egy szintre kell, hogy helyezze a nézőt, és arra ösztönöz, hogy a felvetett gondolatokat együtt gondolják végig. Ahogy azt számos alkalommal mondta, magára nem művészként, hanem „komédiásként” gondol. Ez a színészi hivatás alapjai iránt érzett elhivatottság színészi és rendezői tevékenységében folytonosan tetten érhető” – fogalmaz az Új Szó.

„Az első találkozásunk nagyon régen, a hetvenes évek közepe felé történt. Megszeppent alapiskolásként ültem be a tornateremben glédába rakott padok egyikére. Mindenki izgatott volt. Jön a színész. Mekkora szó volt ez akkoriban! És Dráfi Mátyás jött, szavalt, énekelt. Jellegzetes, ezer közül is felismerhető „Dráfi-hangon”.

Színházi esték jutnak eszembe, a Csókos asszony, A padlás, a Hegedűs a háztetőn. Kubanek hentesként harmincötször, Témüllerként ötvennél is többször láttam. Tevjét, a tejesembert annyira akarta! Azóta „rajta maradt” a szerep. Persze, a dráma is ül neki.

Dráfi Mátyás 1942. november 17-én született Galántán. Az éjszakán, amikor született, meghalt az édesapja. Az, hogy már gyerekként a színházi világ közelében mozgott, nevelőapjának köszönhető, hiszen Lőrincz János a pozsonyi Déryné Színkör alapítója volt. Dráfit fiatalkora Pozsonyhoz köti, tizenöt évesen már az Ifjú Szivek kórusának tagja volt. Leérettségizett, majd mielőtt elkezdte volna a pozsonyi színművészetit, a Magyar Területi Színházhoz került egy évre.

Dráfi Mátyás 1959 óta áll világot jelentő deszkákon. Ekkor került a Magyar Területi Színházhoz – ma Komáromi Jókai Színház – amelynek 1969 és 1971 között igazgatója is volt. 1965-ben szerzett diplomát a pozsonyi Szépművészeti Főiskola színész szakán.

Se szeri, se száma színpadi alakításainak, önálló előadóestjeinek, de színházi rendezéseivel is az egyetemes magyar színház- és előadóművészetet, valamint az irodalom határokon átívelő megismertetését, népszerűsítését szolgálta. 

Rendszeresen vendégszerepelt a pozsonyi magyar rádióban, több magyar, szlovák, cseh és német film szereplője. Szakmai támogatója a felvidéki magyar amatőr színjátszó mozgalomnak, felkarolja a tehetségeket.

2001-ben alapította a Teátrum Színházi Polgári Társulást, mely a pandémia miatt csak idén ünnepelhette meg két évtizedes fennállását. Velük számos darabot színre vitt, köztük a Bánk bánt, a Makszim Gorkij elbeszélései alapján készült nagy sikerű, 1976-ban forgatott szovjet film színpadi adaptációját, A cigánytábor az égbe megy című musicalt, míg Görgey Gábor című történelmi drámájában az idős Görgey Artúr tábornokot játszotta. A Teátrum jelenleg a Kodály Zoltán daljátékával, a Háry Jánossal tart fellépéseket.

A Jászai Mari-díjas, érdemes művész, Dráfi Mátyás, aki január 22-én a Magyar Kultúra Lovagja címet is kiérdemelte. Ez alkalomból készült vele a fenti beszélgetés. 

 „Úgy érzem, amit rám mért a színészsors, amit a színészélet várt tőlem, annak javát teljesítettem. És ha hibáztam is, nem csúsztam holmi önérdekű ködös önvalósításba” – mondta nemrég.

Forrás: Atempo.sk, Új Szó, https://sziakomarom.sk