„A Verona egy komplex társadalmi problémát vizsgál, amelyre nincsenek egyszerű válaszok, leginkább csak további kérdések. Fókuszunkban az alábbi probléma áll: Hogyan befolyásolják a felnőttek érdekei a fiatalok életét?”

A Pinceszínház 2022 tavaszán indítja el színházpedagógiai műhelyét POP (Pince Osztálytermi Projekt) néven és nem titkolt a cél, hogy a következő években a kisiskolás korcsoporttól elkezdve egészen a felnőtteknek szóló részvételi műfajokig szeretnénk kapcsolódási lehetőséget biztosítani a színházba járó közönségnek. Ennek a folyamatnak az első állomása a Verona, 1301 című előadás Madák Zsuzsanna rendezésében.
Madák Zsuzsanna, Zsuzska több évtizedes munkája során fiatal generációk sokaságát vonzotta és vonzza be a színház világába. A hazai színházi nevelés meghatározó alakja, nem csak szakmája, hivatása a színházpedagógia. A Pinceszínház május interjújában vele beszélgetett Horváth Nikolett.

Régóta benne vagy már a színházi vérkeringésben, sok területen kipróbáltad magad. Egy jó ideje azonban már a színházi nevelés vált a fő profiloddá. Mi az, ami fenntartja az érdeklődésedet a terület iránt, ami további munkafolyamatokra és természetesen tanulásra inspirál?

A színházi nevelés mellé tenném a gyermek- és ifjúsági színházat is, hiszen éppoly öröm és kihívás számomra egy nagyszínpadi gyerekelőadás színrevitele, mint például egy osztályteremben megvalósuló színházi nevelési előadás létrehozása. Szeretek gyerekeknek, fiataloknak előadásokat készíteni, nagyon felelősségteljes feladatnak tartom, hiszen sok gyerek, fiatal a munkáimon keresztül találkozik először színházzal, illetve főleg vidéki színházakhoz kötődő alkotóként sok gyerek és fiatal évről évre találkozik az általam rendezett előadásokkal, ezért ezek a munkák befolyásolhatják, akár meg is határozhatják a színházról alkotott gondolkodásmódjukat. De nemcsak az a szakmai kihívás inspirál, hogy tudok-e különböző korosztályoknak releváns témákról izgalmasan mesélni, hanem a gyerekekről, fiatalokról, ezáltal a világról való tanulás is. Sokkal szegényebb lennék e találkozások nélkül.

Hogyan látod a hazai színházi nevelés helyzetét?

A magyarországi színházi nevelés világviszonylatban is rendkívüli. Rengeteg program közül választhatnak a pedagógusok. Nyilván ennek az országos eloszlása egyenlőtlen, de nagyszerű, hogy egyre több vidéki városban is elérhetőek színházi nevelési programok. Kíváncsisággal követem pályatársaim munkáit, lenyűgöző, hogy mennyire variábilis ez a terület, mennyire bátran kísérletező. Úgy érzem, hogy ezen a területen nyugodtan kérdezhetünk, kérhetünk segítséget egymástól. Szerintem mindannyiunk számára nagy öröm, hogy idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a Kerekasztal Színház és a Kolibri Színház, a Káva pedig 25 éves lett – ennek a három műhelynek és alkotóinak nagyon sokat köszönhet a hazai színházi nevelés. Ugyanakkor fontos megemlítenem, hogy ez a terület több anyagi támogatást érdemelne, szomorú hallani, hogy társulatok a megszűnés szélére kerülnek, megfelelő támogatás hiányában működési nehézségekkel küzdenek.

Hogyan látod itthon a színházpedagógia jövőjét? Milyen irányba fog eltolódni a műfaj? 

Jó kérdés, ennek a megválaszolására nem mernék vállalkozni. Az biztos, hogy a területen alkotók rendkívül jól tudnak alkalmazkodni, kreatívan tudnak reagálni különböző kihívásokra. Ennek bizonyosságot adtak a pandémia alatt. Számos színházi nevelési előadás, program adaptálódott online platformokra, illetve több zoomtermi előadás is született. Azonban úgy tűnik, hogy az online színházi nevelés inkább egy fejezet volt a szakma életében, amint lehetett, mindenki visszatért a személyes találkozásokhoz. Azt tapasztalom, hogy a pályakezdők szívesen kísérleteznek, tágítják az amúgy is széles és színes műfaji palettát.

Ebben az évadban csatlakoztál a Pinceszínház csapatához, és ezzel együtt útjára indult a POP (Pinceszínház Osztálytermi Projekt) is. Honnan jött az ötlet, hogy tantermi színházi előadást hozzatok létre?

Sztarenki Pál igazgató számára a színházi nevelés szívügy. Az ő művészeti vezetése alatt működtettem a Tantermi Deszka ifjúsági programot a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. Számos osztálytermi produkciót hoztunk létre, amelyek igen népszerűek voltak a városban. Abban a városban, amelynek színházát Ruszt József alapította, aki nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok színházra való nevelésére. Úgy gondolom, hogy Pali számára természetes, hogy ez a terület szervesen hozzátartozik a színházcsináláshoz.

Az első POP-os munkád a Verona, 1301, amely egy újragondolt Rómeó és Júlia történet. Nem titok, hogy ez már a harmadik rendezésed az előadásból. Miben más ez, mint az eddigiek? Mitől válhat izgalmassá egy újrarendezés?

Valójában ezt a hármat én kettőnek számolom, hiszen a Pinceszínházban ugyanazokkal a színészekkel – Kátai Kingával, Barsi Mártonnal és Katona Leventével – dolgoztam, akikkel Zalaegerszegen. Nagy öröm volt újra együtt gondolkodni az anyagon. Eltelt 5 év, azóta sokat változtunk, ahogyan a világ is. A történet ugyanaz maradt, de a történethez való viszonyunk gazdagodott, mélyült. Erről a finomhangolásról szólt a próbaidőszak. A darab ősbemutatóját pedig 2015-ben a jelenlegi anyaszínházamban, a debreceni Csokonai Színházban tartottuk, és több mint 130 előadást ért meg.

Hogyan közelíti meg a Verona, 1301 a kiinduló történet, a Rómeó és Júlia cselekményszálát? Milyen kérdéseket boncolgattok a diákokkal közösen?

A Verona, 1301 ott kezdődik, ahol Shakespeare drámája véget ér: Rómeót és Júliát holtan találják Capuleték kriptájában. Lőrincz barátot, Júlia dajkáját és Baltazárt, a Montague-ház egyik szolgáját börtönbe vetik, majd pellengérre állítják Verona fő terén. Azért ezt a három embert, mert ők tudtak Rómeó és Júlia titkos viszonyáról – a hatalom őket vonja felelősségre. A tér estére megtelik fiatalokkal, hiszen a veronai fiatalok tudni akarják, hogy valójában mi történt. A három elítélt pedig mesélni kezd… Ez az előadásunk kerete. A résztvevő osztály hol veronai fiatalokként, hol szerepen kívül kutakodhat a történetben. A Verona egy komplex társadalmi problémát vizsgál, amelyre nincsenek egyszerű válaszok, leginkább csak további kérdések. Fókuszunkban az alábbi probléma áll: Hogyan befolyásolják a felnőttek érdekei a fiatalok életét? Ezt a kérdést több aspektusból, több színházi formán keresztül vizsgáljuk közösen a résztvevő osztállyal.

Mik azok a munkamódszerek, amikkel dolgoztok ebben az előadásban, hogyan szólítjátok meg a diákokat?

Az interaktív részek tervezésében, kidolgozásában Bethlenfalvy Ádámmal és Cziboly Ádámmal dolgoztunk közösen. Igyekeztünk változatos interaktív formákat kitalálni, amelyet szervesen illeszkednek az előadás formanyelvébe. Az előadásban sok különböző színű és anyagminőségű szalagot használunk, amelyek jelentésekkel bírnak, és amelyeket még több jelentéssel gazdagítanak a résztevők az interaktív részek alatt. Számomra nagyon izgalmas játék, amikor Júlia a farmerdzsekijéből egy újszülöttet formál, majd a résztvevők különböző fehér szalagokkal fejezik ki, hogy mit kap egy ma született csecsemő pusztán a nevével. Majd ezek a szalagok a felruházott jelentésekkel nem tűnnek el, ott maradnak Júliával az erkélyen, ahogy arról elmélkedik, hogy „mi a név?”, illetve magával viszi őket a kriptába is.

Mit gondolsz, mennyire van kereslet erre a formára? Pláne, hogy Budapesten nagyon sok helyen dolgoznak még ezzel a műfajjal.

Úgy tudom, hogy Budapesten nincs másik osztálytermi színházi nevelési előadás, amely Rómeó és Júlia történetét dolgozza fel. Bízom benne, hogy a pedagógusok örülni fognak ennek a lehetőségnek, és sokan fogják kérni osztályuk számára. Másrészről nagyon érzékeny színészi és pedagógiai munkát végez benne a három színész. Én fiatalon nagyon örültem volna, ha az ő interpretációjukban találkozom a történettel.

Ugyan a POP még csak most bontogatja a szárnyait, de hosszútávra terveztek. Milyen ötletek vannak már a kalapban? Mi az, amit mindenképpen szeretnél/szeretnétek megvalósítani?

Pali szeretné műsorra tűzni a Jeruzsálemet. Ez egy adaptációm Ulrich Hub Náthán gyermekei című színdarabjából. Ez a történet is múltba vezet bennünket, a III. keresztes hadjárat idejére, ugyanakkor szintén olyan társadalmi és emberi problémákkal foglalkozik, amelyek napjainkban is relevánsak. Hogyan lehet emberként reagálni egy szélsőséges ideológiák által uralt világra? Hogyan használják fel vezetők a vallást hatalmi célok mentén? Hogyan és miért tanítanak meg bennünket gyűlölni? Miért áll valakinek, valakiknek érdekében, hogy egy csoportról azt mondja, azt mondják, hogy kártékonyak, vagy hogy nem emberek? – Ezekről a kérdésekről szeretnénk gondolkodni a résztvevő osztállyal közösen.

Nagyon örülök a POP-nak. Kevesen tudják rólam, mivel 12 éve főleg vidéki színházakban dolgozom, hogy valójában az otthonom öt perce van a Pinceszínháztól. IX. kerületi lakos vagyok, ezért nemcsak Sztarenki Pál számára, hanem számomra is szívügy a POP.

Az interjút Horváth Nikolett készítette
Fényképek: Szkárossy Zsuzsanna