A levelet az egyetem vezetősége írta az egyetemet érintő törvényjavaslat június 4-ei parlamenti vitája után. Többek között az egyetemi autonómiáról, a modellváltásról, a nemzeti identitásról és a hírhamisításról is szól.

Tisztelt Képviselők! 

Végighallgattuk a parlamenti vitát a törvényjavaslatról, amely egyetemünk jövőjét meghatározza. Köszönjük a felszólalásokat, és azt, hogy érdemben foglalkoztak a helyzettel.

A június 4-i nap több szempontból új fényben tárta elénk a modellváltást. 

Az egyetem vezetősége mindeddig – noha nem ért egyet azzal, hogy Magyarország egyik legfontosabb művészképző intézményét magánegyetemmé alakítják át – a kormányzati szándékot tudomásul vette, az átalakítási tervben megpróbálta a lehetőséget látni, az egyeztetéseken kétségeit, kérdéseit megfogalmazta, de együttműködő volt. 

A parlamenti vita délutánján Pavlik Lívia miniszteri biztossal találkoztunk, aki a ránk váró feladatokról tájékoztatott. Kérdéseinkre adott válaszai világossá tették számunkra, hogy az új modellben sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg. (Az átalakulás törvényi háttere miatt a rektort pályáztatás nélkül, akár határozatlan időre is kinevezheti a majdani kuratórium. Az egyetem sajátos szakmai szempontjai nem kapnak megfelelő képviseletet a kuratóriumban, és kérdéses, hogy kik garantálják majd ezek érvényesítését.) 

Az egyetemi autonómia értelmezésünkben csak úgy biztosítható, ha a szenátus jogkörei nem csorbulnak, és a rektort továbbra is nyílt pályázat útján, a szenátus javaslatára nevezi ki a fenntartó, határozott időre. A parlamenti vitában az autonómiával kapcsolatban felmerülő kétségekre, sőt konkrét javaslatokra sem érkezett érdemi válasz az előterjesztő részéről. Szakmai szempontból aggasztó, hogy az egyetem jövőjét meghatározó kurátorok jelölése és kiválasztása informális, átláthatatlan módon történik.

Meglepve tapasztaltuk, hogy több parlamenti felszólalás is a modellváltás indokaként — explicit és implicit formában is — az egyetem megregulázásának szándékát fogalmazta meg.

Visszautasítjuk azt a kimondatlan, de nyilvánvaló feltételezést, hogy egyetemünk nem tekinti értéknek a nemzeti identitást. A művészetoktatásnak is felelőssége a nemzeti kultúra megismertetése, a nemzeti identitás fogalmának megismerése, a hozzá fűző mély viszony elemzése és szüntelen újragondolása. A Színház- és Filmművészeti Egyetem múltja, eredményei és a képzés során megszülető alkotások a nemzeti identitás részét képezik. 

Doktori Iskolánkban a tudományos munka magas színvonalon folyik, komplexen egészíti ki művészetoktatásunkat. Nemzetközi kapcsolatainkat és szakjainkat elsősorban finanszírozási és infrastrukturális gondok miatt nem tudjuk a szükséges mértékben fejleszteni. A modellváltás törvénytervezete nem tartalmaz semmiféle biztosítékot ezek megoldására.

A szórakoztatóipar kihívásait eddig sem utasítottuk el, oktatásunkban a szórakoztató műfajokat is magas színvonalon tanítjuk, de felhívjuk a figyelmet rá, hogy egyetemi rangban nem lehet a művészetoktatás feladata a szórakoztatásra való felkészítés. Ilyen típusú akkreditációs folyamatot nehezen tudunk elképzelni.

Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a szisztematikus hírhamisítás a legmagasabb szintű döntéshozatalt is befolyásolja. A művészet a nyilvánosságnak kitett terep, ez azonban még nem ok arra, hogy az élet bármely területén előforduló és elítélendő emberi vétségek összemoshatóvá váljanak művészeti ágak és egy intézmény megítélésével. 

Határozottan és sokadszor visszautasítjuk, hogy általános jelenségként értelmeznek két olyan egyedi esetet, melyek egyike sem az egyetemen történt, ám melyek ránk vonatkozó konzekvenciáit levontuk. Ezért elvárhatónak tartjuk, hogy a parlamenti felszólalások narratívája ne mossa össze őket az egyetem működésével. Etikai kódexünket irányadónak tartjuk, ám az természeténél fogva nem lehet preventív. Évről-évre kurzusokat tartunk a visszaélések témakörében, anonim bejelentési csatornáinkat szakemberek működtetik.

A tények figyelmen kívül hagyása bármely parlamenti felszólalásban elfogadhatatlan. Ha a modellváltás célja valóban az “egyetemben rejlő szellemi erő felerősítése”, akkor kérjük a tisztelt törvényhozókat, hogy foglalják a törvénybe az egyetemi autonómia garanciáit, az állam pedig ne mondjon le az alapítói jogokról, azok ne legyenek átadhatók a kuratóriumnak.

Budapest, 2020. június 5.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetősége

A fentiek megjelenése után Janisch Attila is közzétette nyílt levelét, amelyet ITT olvashat.