Hónapokkal barátja, alkotótársa tragikus halála után, még mindig hallja a hangját. Új zenésszel folytatja, amit Babicsek Bernáttal kezdtek, de ezentúl minden előadáson ott lesz egy láthatatlan harmonikás is a színpadon. Pokorny Liát az Index kérdezte.

Megint próbálja önálló estjét, a LIAisont, melyben eredetileg Babicsek Bernát, a tragikus balesetben meghalt harmonikaművész volt a partnere. A kérdésre, megfordult-e a fejében, hogy nélküle nem játssza el többé, a színésznő azt felelte: „Már január elsején, amikor felhívtak, hogy mi történt Bernáttal, tudtam, hogy folytatni szeretném. (…) Azt éreztem, hogy ha elkezdem próbálni a LIAisont, az olyan, mintha egy kicsit visszahoznám őt. Ez eleinte segített is, így nem az első pár hét volt igazán nehéz, hanem az utána következő időszak. Volt, amikor abban sem voltam biztos, hogy képes vagyok-e nélküle folytatni ezt az előadást. (…) Tudomásul kell venni, hogy fáj. A soha szó olyan arcba vágó, olyan súlyos, olyan kegyetlen, mint kevés másik. Meg kell tanulni, hogyan kell ezzel együtt élni. Tudni kell, hogy a hiány még nagyon sokáig velem marad, de nekem most nem az a dolgom, hogy átadjam magam a fájdalmamnak. Nekem tovább kell csinálnom ezt az estet, mert mesélnem kell, és ahogy cselekvővé válik az ember, valahogy az elfogadás is könnyebben megy.”

Arról szólva, szerelem volt-e vagy barátság, Pokorny Lia: „A színpadon mindenképp szerelem, azon kívül barátság. Nem muszáj felcímkézni a kapcsolatokat, ha úgy érzed, hogy a lelked kivételes módon találkozik egy másik ember lelkével, akkor nem kell rávágni, hogy ilyet csak a szerelem képes produkálni. És ő nemcsak zenész volt abban a folyamatban, amikor összeállítottuk az előadást, hanem az alkotótársam is.”

Pokorny Lia Kéméndi Tamás harmonikással viszi tovább az estet: „Ahogy leültünk beszélgetni Tamással, megnyugodtam, éreztem, hogy vele el tudom képzelni a folytatást.”

A színésznő szerint Bernát küldte Tamást: „Azért érzem, hogy ez egy nagyon jó találkozás – azon túl, hogy tényleg zseniális zenész és csodás ember –, mert úgy látom, hogy ő elbírja ezt a helyzetet. Nem könnyű eljátszani ugyanazokat a számokat, próbálni ugyanazokat a dalokat. Gondoljon bele, ráadásul egy ilyen teherrel… (…)Hálás vagyok Tamásnak, mert figyel rám, biztonságban vagyok mellette. És igen, tovább kell menni, együtt. Többször megkérdezte egy-egy dalnál: Csinálhatom ezt másképp? Igen! – válaszoltam, sőt, nagyon szépen meg is kérlek arra, hogy úgy csináld, hogy igazán magadénak érezd, mert akkor tudsz részese lenni.”

Az első előadás április tizennegyedikén, majd a következő huszonnegyedikén látható a Centrál Színházban, de májusban és júniusban is játssza majd a LIAisont.

A teljes interjút ITT olvashatja.