Szolidaritási felhívást fogalmazott meg Kovács Géza, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az alábbiakban ezt olvashatják.

Barátaim, bábszínházi, s kőszínházi kollégáim, s ti nézőink, hozzátok fordulok felhívásommal!

Mi, akik kényelmes, jól fűtött otthonainkban, a rezscsökkentés pihe-puha illúziótakarójába burkolódzva nézzük az ukrajnai képeket, híreket, úgy, mintha a legújabb Netflix sorozat valamelyik epizódját látnánk, jusson eszünkbe, hogy mennyire hasonlítanak azok a katonák, civilek a harkovi, kijevi, odesszai utcákon, gépfegyverrel a kezükben, a mi 56-os hőseinkre. Vagy milyen azonos az elszánás a pragai 68-as fiatalok elszántságához. S jusson eszünkbe, hogy mennyire azonosak a reájuk célzó ágyúcsövek, fegyverek! 

Nem nézhetjük úgy ezeket a képeket, hogy nem jut eszünkbe az akkori illúzióvesztésünk, nemzeti fájdalmunk! Nem nézhetjük az ukrajnai romokat, halottakat úgy, hogy nem jutnak eszünkbe az akkori romjaink és halottaink! Nem csukhatjuk be a szemünket, fülünket, szívünket! Nem élhetünk úgy ezekben a napokban, hogy csak arra tudunk gondolni, hogy csak nekünk legyen elég áramunk, legyen tele a hűtőszekrény, s ne fogyjon ki az autóinkból az üzemanyag! 

Segítenünk kell, tiltakoznunk kell! Az ukrán nemzet tragédiája a mi tragédiánk is. Nincsenek lokális fájdalmak, „oldjátok meg ti!” események! Nem egy hatalmi elit megmentése érdekében kell szót emelnünk, hanem egy nemzet önrendelkezése, szabadsága, a békés élethez való jogának érdekében. A hatalmi gőgnek, arroganciának, terjeszkedési vágynak csak mi, a társadalom tud gátat szabni. Ha most hallgatunk, és nem segítünk, önmagunk ellen is vétünk. Minden egyes ki nem mondott tiltakozó szó, ki nem nyújtott segítséget adó kéz visszahull mireánk, cselekvésképtelenné teszi a társadalmat.  Látnunk kell, hogy ott a határon túl, közel az otthonunkhoz, élnek nemzettársaink, s élnek békére vágyó ukránok, románok, ruszinok… Mindenkinek éreznie kell, hogy számíthat ránk!

Cselekvésre kérlek Benneteket!

Felhívom minden bábszínház, kőszínház, szimfónikus zenekar, kulturális, közművelődési intézmény dolgozóit, hogy szervezzünk, szervezzetek szolidaritási napokat, programokat! Legyenek ezeken a napokon előadások, koncertek, beszélgetések. Legyenek ezek ingyenesek, s ti hozzánk sűrűn, vagy éppen ritkán ellátogató nézőink, ti eldönthetitek, hogy az ezeken a rendezvényeken kihelyezett szolidaritási ládákba mennyi támogatást tudtok belerakni. Ezek a támogatások azonnal kerüljenek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet helyi kirendeltségeihez, akik eljuttatják ezt a rászorulóknak. 

Nem az innen, vagy onnan áradó politikai szándék késztet erre a felhívásra, csupán a szolidaritás érzése, aminek at kell ütnie minden falat.

Barátsággal, Kovács Géza (bábjátékos)