Alább Janisch Attila a FreeSZFE Egyesület és a Bécsi Filmakadémia közös diplomaosztó ünnepségén mondott beszédét olvashatják, aminek elmondására a szervezők kérték fel.

Köszöm a lehetőséget, hogy a 2019-ben indult 6×6-os évfolyam egyik osztályvezető tanáraként szólhatok most néhány szót. Köszönöm, mert ez az aktus, ez az a diplomaosztó az SZFE-n, majd a Freeszfe Egyesületben végzett, húsz éven át tartó hivatásos tanári, osztályvezetői munkám, pályám záró aktusa is egyben.

Amit mondani fogok, az nem csak a 6×6 diplomásainak szól.

Akik ismernek, tudják, nem szokásom felolvasni a mondandómat, de most mégis ezt teszem, mert pontosan szeretném pont azt elmondani, amit erre a megtisztelő felkérésre készülve végiggondoltam.

*Mi tanárok köszönettel tartozunk nektek, hallgatóinknak, tanítványainknak.Köszönettel, mert példát mutattatok a becsületre, a kitartásra, a következetességre, és arra, hogy mindig lehet másképp, mindig van egy kockázatosabb, nehezebb, de igazabb út.

S miközben örömmel telve állok itt, örömmel, mert ez a célbaérésetek ünnepe, és büszkén is, mert mi mind büszkék lehetünk rátok, akik kitartottatok és megküzdöttetek ezért az eredményért, arról is szólnom kell, hogy mindaz, ami történt nem csupán a bátorságotok mementója, hanem a gonoszságé is, amivel megpróbáltak letaposni benneteket és az árulásé is, hiszen miközben oly sokan mellétek álltak és segítettek és biztattak, eközben azok, akiknek más, hozzátok hasonló tiszta szívű fiatalokat és a magyar felsőoktatás egészét kellett volna védelmezniük az erőszakos politikai hatalommal és haszonlesőivel szemben – más egyetemek rektoraira gondolok – pont nem álltak mellétek. Ez nekik szégyenük marad örökre, nektek pedig, mert egyedül kellett megküzdenetek, ok a büszkeségre, habár – szerencsére – pont olyanok vagytok, olyannak ismertelek meg benneteket, akik nem rabjai az efféle, akár hivalkodónak is mondható érzelmeknek.

Filmet nehéz – de nem lehetetlen – jelentős finanszírozás nélkül készíteni. Ezért ez egy olyan szakma, amiben mindig benne rejtőzik, a függőség és a megalkuvás ördöge. De jó filmet, igaz filmet csak megalkuvások és függőség nélkül lehet készíteni. A tehetség megkophat, sőt el is veszhet a függőségben és a megalkuvásban. Ezért a szakmai alapokon kívül, amelyekből talán sikerült egy s mást átadnunk nektek, azt a tudást vigyétek magatokkal, amit magatoktól kaptatok ez alatt a nehéz és küzdelmes három év alatt, ami 2020-ban, az autonóm SZFE megszállásával kezdődött.

Magatok tanítottátok magatokat a legfontosabbra: a becsületre, önmagatok és társaitok megbecsülésére, az összetartó és a bajban egymást segítve összekapaszkodó közösség erejének hatékonyságára, és arra, hogy soha nem kell és nem is szabad feladni azt a küzdelmet, amit meggyőződéssel és hittel vív az ember.Az elmúlt időszakban többször is hallottam egy bon mot-t, ami talán a legpontosabban írta le mindazt, ami történt: ‘Azt remélték, elásnak, eltemetnek bennünket, de valójában elültettek.’Igen, ez történt, és Ti vagytok az új hajtás. A magyar film jövője és reménysége. Akik számára, már nyitva az egész világ, hiszen már a diploma is, amit megérdemelten kaptatok nemzetközi.”

Az alábbiakat már most ebben a posztban fűzöm hozzá, a beszédet ott helyben záró hosszabb köszönő részeket most elhagytam:Az utolsó mondatban arra utaltam, hogy a Bécsi Filmakadémiától kapott diploma egyben meg is nyitja a végzőseink előtt a világot. Minek következtében remélhetőleg nem kényszerülnek olyan megalázó helyzetekbe, amilyenbe a lassan porig rombolt Inkubátor Programba pályázó fiatal tehetségek kerültek.

Az Inkubátor a Vajna rendszer legprogresszívebb kezdeményezése volt, akkor még volt értelme az Inkubátor Programba pályázni, az ott, az első filmek elkészítésére kapható csekély összegre. Ma ennek már alig van értelme, hiszen az összeg továbbra is csekély, amit aztán még a legmegalázóbb módon – indoklás nélkül (“miért ne, hiszen azt csinálunk veletek, amit akarunk” – elvet képviselve) vissza is vonnak a nyertesektől.

Ez történt az előző év Inkubátor nyerteseivel.Korábban a független filmezés, inkább a filmek tartalmára, formai szabálytalanságaira, kisérletező voltára utalt, ma a független filmezés, amely szükségképpen éli reneszánszát az alkotói függetlenséget jelöli, állami támogatás nélkül készítik egyre többen – komoly tehetségek – a filmjeiket, amelyek nem feltétlenül formailag kísérletezők, hanem mert alkotóik nem kívánnak belemerülni abba a lélekrombolásba, amivel a mostani politikai hatalom és a hatalmi szemléletet képviselő végreható ügynökök a magyar kultúra és művészet (nem csak a filművészet) kiválóságait próbálják megalázni, elhallgattatni.Nem tudják, mert nem értenek hozzá és mert nincs nekik, hogy a tehetség olyan hajtás, aminek fejlődését, kivirágzását nem lehet elfojtani.

A szörnyetegek világában a tehetség nem kipusztul, hanem még erősebb lesz.

(A fotókat Todoroff Lázár készítette.)