Március 25-én 19 órától lesz elérhető a Miskolci Nemzeti Színház előadása Rusznyák Gábor rendezésében. Lovas Rozi ezzel a szereppel érdemelte ki a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat a 2014-es POSZT-on.

Az író fiának jegyzete A tanítónőhöz:

„Úgy szólt a zene, hogy Pestről jött egy gyönyörű, fiatal tanítónő. A falu egész úgynevezett „intelligenciája” rárohant, meg akarta kapni. Szabad prédának nézték, akit senki se véd meg. Jegyző, bíró, orvos, minden nadrágos a saját ágyába szerette volna fektetni, de főleg a parasztnábob. A kis tanítónő erős volt, jól állt a lábán. Belerúgott a tolakodókba, de a végén a sok harc felemésztette. Vette a sátorfáját, és eltűnt az élet nagyon bonyolult forgatagában.”

A darabról:

Bródy érdeklődését eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír keltette fel, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt. 1895. január 27-én megjelent a Petrovics Katalin című novellája, mely arról szól, hogy a bácspetroveszlói lányok nem tanulnak, mert tanítónőjük szerecsikát ivott és meghalt. Két évvel később A tanítónő cím alatt jelent meg Az asszonyi szépség kötetben.

A tanítónőt 1907 elején kezdte írni kávéházakban, miután a Vígszínház akkori igazgatója (Faludi Gábor) jókora előleggel bízta meg, hogy az addig csak töredékekben létező jelenetek alapján befejezze a darabot. A téma méltó volt a Nyomor-novellák és A dada szerzőjéhez. De a drámai konfliktust a színpad által már korábban rabul ejtett írónak magának kellett kiásni a történetből. Aki aztán bohém, ámde szorgalmas kávéházi íróként részletekben, gyakran főpincéri számolócédulákra jegyezte fel az aznapi penzumot.

Ditrói Mór idézi fel, hogy a legelső olvasópróbán, amikor a szerző maga olvasta fel az első két felvonást, a színészeket megrettentette a szövegtenger. A terjengősnek érzett párbeszédek hallatára deputációban közölték a főnökséggel elégedetlenségüket, hogy „ezt a darabot nem lehet előadni. Mire a színész a végére ér, kifogy a szusza és agyonköhögi a közönség, ha előbb meg nem szökik.” Ditrói bölcsen meghallgatta a panaszokat, aztán letöröltette a próbatáblát, és – a szerző felhatalmazásával élve – állítólag átdolgozta és majd’ egy harmadával meghúzta a szöveget. Meglehet, Bródy meglepődött, de nem tiltakozott. Oka sem lehetett rá, hiszen a premier őszinte, kivételes és kirobbanó sikert hozott.

A tanítónő bemutatója 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be Die Lehrerin címmel Max Reinhardt rendezésében. A zajos siker után 1917-ben film is készült belőle (rendező: Janovics Jenő). A következő film 1945-ben készült Jávor Pállal és Szörényi Évával, majd 1988-ban újra filmre vitték Kubik Anna és Bubik István főszereplésével.

A tanítónőt kettős mérce fogadta. A közönség dübörgő tapssal ünnepelte, Bródy Európa-hírű szerzővé vált. Viszont mire a premieren dübörgő taps elhalkult, Rákosi Jenő már vezércikkben követelte, hogy a lázító darabot vegyék le a műsorról. A Budapesti Hírlap 1909. február 4-i számában névtelen cikk vetette a lap korábbi, elmarasztaló kritikájával is vitatkozó baloldali polgári sajtó szemére, hogy a vígszínházi siker után diadalnak minősítette a berlini előadást is.