„A Tőrőcsik Mari féle anyag nemrégiben készült el” – Megnyílt Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó kiállítása
2022. június 7., kedd 08:12
Május végén nyílt meg S. Horváth Ildikó grafikus és Stekovics Gáspár festőművész és fotográfus kiállítása A teljesség felé összművészeti fesztiválon a Weöres Sándor Színházban. A tárlatot Nagy Anna esztéta nyitotta meg. A teátrum lapja, a Ráadás beszámolója:
Minden Szigligeten kezdődik, és minden ott ér véget. Sok szombathelyi elmondhatja ezt magáról, sok művész elmondhatja magáról, de Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó mindenképpen. Közös kiállításuk, a 10 év válogatás, amely a Weöres Sándor Színház összművészeti fesztiváljának nyitó rendezvénye, pedig mindennek a kvintesszenciája.
Stekovics Gáspárral a beszélgetésünket némi félreértéssel indítjuk, azt gondolja, a megnyitón szeretném, ha mondana néhány mondatot (hevesen tiltakozik), míg én azt szeretném, ha most nyiltakozna, beszélne egy kicsit a hamarosan megnyíló kiállításról.
Tisztázván a helyzetet Gáspár azonnal Szigligettel kezd. Hiszen ennek a mostani kiállításnak több előzménye is volt, Szigligeten három hasonló kiállítás, de 2016-ban Sárváron is egy, óriási sikerrel. Először most festmények kiállítására kérték fel a művészt, ő azonban ezt a sajátos nézőpontú, műfajú tárlatot javasolta, pontosan azért, mert véleménye szerint ez felel meg leginkább a színház által létrehozott összművészeti fesztivál küldetésének.
Két alkotó, társalkotó, a szó mindenféle értelmében, két műfaj: fotó és grafika, tematikáját illetően pedig számtalan művészeti ág jeles képviselői, írók, zenészek, színészek, előadóművészek.
Ha belegondolunk, ez igazi összművészeti kavalkád, sőt a művészetek tobzódása. Tizenöt portrékép, s ezekre a portréképekre egészen sajátos módon reflektáló tizenöt, párba állított alkotás, ez utóbbiak S. Horváth Ildikó, a portréképek Stekovics Gáspár munkái.
A kiállítások sorozata 2011-ben indult, ha úgy tetszik egy klasszikus portréfotó kiállítással, aminek első különlegességét, a technikán, a sajátos, fény- és árnyékjátékon túl, a szigligeti alkotóházban idejüket töltő művészek, méltán híres művészek, műfajuk legjobbjainak fotói alkották. Ez egy évvel később kiegészült egy kreatív és nagyszerű ötlettel: S. Horváth Ildikó vagy a saját maga által választott szövegekhez, vagy a portrékon szereplő alkotók műveihez, vagy a portréképek szereplői által ajánlott szövegekhez készített illusztrációkat. Az illusztráció szó ezúttal kicsit megtévesztő, hiszen alkotásai kiléptek ebből a keretből, önálló, öntörvényű és saját, nagyon erős koncepcióval rendelkező művekké nőttek, miközben mégis megőrizték eredetüket.
Stekovics Gáspár azt mondja, hogy ez az anyag, amelyből most válogatott, illetve az előző kiállításokat is válogatta, az évek folyamán folyamatosan növekedett. Új, és új portréképek készültek, s ezáltal új, és új inspirációkat jelentettek Ildikó számára. A május 27-én, pénteken, délután hat órakor, a színház aulájában megnyíló kiállításon tizenöt portrét és tizenöt grafikát láthat a közönség, újakat is, és olyanokat is, amelyek máshol már szerepeltek kiállításon.
A válogatás szempontja a már említett összművészeti jellegen túl nem a szombathelyiség volt. Gáspár azt mondja: nem szerette volna, hogy a tárlat látogatói azt latolgatják utólag, hogy ki miért került be, vagy maradt ki, hanem igazi „nagyágyúk” fotóit, illetve inspirációit láthatjuk: Esterházy, Nádas, Dés, Törőcsik, és így tovább.
Stekovics Gáspár szerint a kiállítás hatvan százaléka mégis kötődik a színházhoz, hiszen például egy részük itt készült, egy-egy szombathelyi látogatás során. A teljes anyag lassan eléri a nyolcvan darabot, Gáspár némi iróniával jegyzi meg, hogy a hozzájuk kapcsolódó nyolcvan grafikával együtt a képtár nagytermét is meg lehetne velük tölteni.
Néhány érdekességet is megemlít: a Tőrőcsik Mari féle anyag nemrégiben készült el, a legfrissebbek közül való, és szeretné azt a fotót is kiállítani, amin Esterházy szignózza S. Horváth Ildikó alkotását, amit éppen EP inspirált. De a neten nagy sikert arató „fasírtos fiú” (ahogyan Esterházy Stekovicsot egy szigligeti estén tréfásan elnevezte) is kiállításra vár. Oda-vissza csatolás ez már a művészeti ágak között, játék idővel, szavakkal, műfajokkal, ami sem a most kiállító művészektől nem idegen, sem pedig Esterházytól nem volt az.
S a történetnek, történeteknek persze nincsen vége, hiszen az alkotótársak aligha fogynak ki majd az ötletekből, a lehetőségekből. Ameddig erejük, idejük engedi, csinálhatják, hiszen téma mindig lesz, időbe és nagyszerűségbe dermedő arcok, grafikusan kibontott szövegek, inspirációk. Amit pedig Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó létrehoztak, létrehoznak, kiállja az idő próbáját. A háromnapos összművészeti fesztiválnak ennél tökéletesebb nyitánya, felütése, prológja aligha lehetne. Aki pedig eljön, az ott is marad. Velük.
Forrás: Ráadás magazin / Weöres Sándor Színház