A magyar színházak több mint a fele határon túlra került Trianon után. A gazdasági válság miatt a megmaradt vidéki teátrumok fenntartására sem volt pénz. Rengeteg színész maradt munka nélkül. Ebben a kilátástalan helyzetben szervezte meg Alapi Nándor színész, rendező az Országos Kamaraszínházat.

Vándortársulatával tíz évig járta a településeket. Megújította, modernizálta a vidéki színjátszást. Pályája mégis súlyos bukással ért véget, mindenét elveszítette. Állítólag a nyilasmozgalom tagja lett, később eltűnt. De lehet, hogy nem így történt. Mindenesetre halála máig rejtélyes.

Róla olvashatnak a Fidelio oldalán megjelent összefoglalóban, amelynek Sándor Zsuzsanna a szerzője.

Részlet:

A színész ezerféle életet élhet a színpadon. Akad, akinek a halála is ilyen rejtélyes – a valóságban. Alapi Nándor 1908-ben végezte el a Színiakadémiát, megalapította és igazgatta az Országos Kamaraszínházat, ahol rendezett, játszott is. Meghalt a színpadon Hamletként és Solness építőmesterként is. Életének valós végjátéka azonban dicstelen volt és titokzatos. Tagja lett a nyilaskeresztes pártnak, majd 1944-ben elhagyta az országot és örökre eltűnt. Legalábbis ez szerepel a Magyar Életrajzi Lexikonban. Csakhogy az egykori székesfehérvári anyakönyvi hivatal iratai szerint Alapi egyáltalán nem tűnt el külföldön, hanem a városban halt meg 1945. december 6-án, hatvanéves korában. Halálának oka: „Kimerülés. Gyomorvérzés.” De ez is különös, ugyanis a Világ című napilap megtalálni vélte a menekülő Alapit 1945. december 25-én – tehát a „halála” után három héttel. Cikkezett is erről: „Sikerült elfogni Alapi Nándort, a nyilasok »kultúrkormánybiztosát«, aki a letartóztatásakor kijelentette „Én nem fasiszta vagyok, hanem szoci.”

Hogy Alapi valóban belépett-e a nyilasok közé, és mi volt ott a tevékenysége, arról az archívumokban nem találtunk semmit. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet sem őriz erről semmiféle dokumentumot.

Bár magától a direktortól elég sok írás fennmaradt, ezekben nyoma nincs szélsőséges világnézetnek.

Az viszont tény: Alapi igazgatója volt a budapesti Kamara Színházának, amely 1933-ban műsorra tűzte a Bengirjon című zsidó témájú darabot. Már a próbák során kitört a botrány, és erről az Újság 1933 decemberében be is számolt: „A Kamaraszínház hetek óta próbálta azt a jiddis drámát, amelynek szerzői Vámos Árpád és Vándor Ignác. Mikor Alapi Nándor igazgató minden tanács ellenére elkezdte a próbákat, érezni lehetett, hogy ennek a bemutatója nem fog simán leperegni. A főpróba fegyelmezett közönsége minden hangos megjegyzés nélkül nézte végig az előadást, de egyhangú vélemény alakult ki arról, hogy ezt a jiddis drámát a mostani nyugtalan levegőjű időkben teljesen felesleges bemutatni.”

Mivel azonban Alapi ezek ellenére is ragaszkodott a bemutatóhoz, a rendőrség betiltotta azt az előadást, amely arról is szólt, hogy az előítéletek miként teszik tönkre egy zsidó férfi és egy keresztény nő szerelmét.

Alapi Nándor írásaiból és kultúrmissziójából inkább egy olyan ember képe bontakozik ki, aki főleg a Trianon utáni hazai színjátszás megmentésére tette fel az életét, és azt se bánta, hogy végül mindene ráment erre.

A teljes írást itt olvashatják.

Ajánljuk az Önök figyelmébe.