“Az idei évben minden korábbinál drasztikusabban, 41%-kal csökkent a budapesti független színházak működési költségeire kiírt pályázati keretösszeg. Ezt az arányt tovább növeli, hogy az NKA Színházművészeti Kollégiumának korábban mérsékelt, mégis kiszámítható pénzügyi támogatást jelentő kiírásai az idei évben elmaradtak, a 6 milliárdos keretösszegű „Előadó-művészeti szervezetek támogatása 2023” program nyilvánosság előtt ismeretlen kurátorai pedig szisztematikusan elutasították a független színházak pályázatait” – hívják fel a figyelmet a TÁP Színház alkotói.
“Mindemellett a tavaly megítélt, már támogatói okiratba foglalt pénzösszegek kifizetése esetében is jelentős késésekkel – hónapos, akár éves – kellett számolnunk. Mindebből következően a működési és egyéb pályázatainkban vállalt tartalmi kötelezettségek e pillanatban megvalósíthatatlannak és elszámolhatatlannak tűnnek. Annak ellenére, hogy elmúlt évük színházunk legtermékenyebb időszakát jelenti: 6 bemutatót tartottunk, 90 előadást játszottunk 6557 néző előtt 138 művész közreműködésével” – fogalmaznak.
A kérdésre, mire gyűjtenek, a következő választ adják: “A működésre, a túlélésre. Arra, hogy az idén 30 éves TÁP Színház folytathassa megkezdett munkáját, azaz tovább képviselhesse a pályakezdő művészeket, teret adjon a formabontó előadó-művészeti gyakorlatoknak, nyitott, kísérleti műhelymunkával átrajzolja a műfajok határait, illetve színvonalas kortárs magyar drámákat mutasson be Budapest kiemelten fontos független tereiben.
Ahogyan az elmúlt 30 évben, úgy a következőben is kiemelten figyelünk arra, hogy az adófizetői pénzeket, a befolyó adományokat és a minimális pályázati forrásainkat ellenőrzötten és átláthatóan használjuk fel. Mert mi továbbra is hiszünk abban, hogy a kultúra nemzeti alap.”
“Szégyellem, hogy egy olyan gyalázatos országban élek, ahol az oktatás, az egészségügy mellett módszeresen, már a látszatra sem adva véreztetik ki a kultúrát, lehetetlenítik és üldözik el azokat a csodálatos alkotókat, akiket a világ valamely normálisabb pontján tenyerén hordoznának, győzelmi fáklyaként vinnének körbe. Ők ugyanis e nemzet büszkeségei. Az igazi szellemi TÁPlálékai. Megbecsülés helyett nálunk ágyúval lőnek rájuk. Gratulálok, szép teljesítmény. Férfimunka. Szóval, hogy mi a motivációm. Nagyon egyszerű. Nem akarom, nem tudom kavargó gyomorral, tétlenül végignézni, ahogy egy újabb pótolhatatlan társulat húzza le a rolót, miközben a tündöklő, sértett középszer és soha nem hallott szervezetei jóízűen lakmároznak a nekik érdemtelenül kiosztott tíz meg százmilliókból. Szerintem mentsük meg a TÁPot! És ezzel kicsit magunkat is” – írta az ügy egyik nagykövete, Kazimir Annamari, a Katona József Színház sajtófőnöke.
“Mit jelent a TÁP színház számomra? A függetlenségen, a bátorságon, a szabad művészi önmegvalósításon kívül? Barátokat, akikkel jó együtt dolgozni. Színpadot, amire jó felmenni. Közönséget, akinek jó előadni… és még számos emléket, amiket megtartok magamnak. Ne hagyjuk, hogy ez a jelenség, ez a közeg és ezek az előadások egy politikai sakkjátszma leütött királynője legyen. Adjatok pénzt, mert a színházhoz az is kell, tehetség és akarat van. Köszönjük, hogy neked is fontos a független színjátszás!” – fogalmaz Novák Erik rendező.