Az Örkény Színház második áprilisi premierje az egyik legtöbbet játszott kortárs francia szerző, Jean-Luc Lagarce darabja, amelyet Ascher Tamás rendezett.

fotó: Horváth Judit

„Senki előtt nem titok, Später úr az általam képviselt önkormányzat és a Mariani úr fémjelezte minisztérium teljes egyetértése jegyében, hozzáteszem: a választásunk egyértelmű volt, nemde, Mariani úr?, egyszóval teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy Später úr lép Ranot úr helyébe. A legnagyobb örömömre szolgál, hogy a mai napon őszinte örömmel bejelenthetem ezt az örömteli hírt. Hadd mutassam be tehát azok számára, akik még nem ismerik, engedtessék meg nekem, hogy hivatalába iktassam és bemutassam mindazoknak, akik… hogy is mondjam?… szóval netalán más fényben látták a dolgokat.”

Egy vidéki kulturális intézményben leváltják az igazgatót: épp a régi igazgató búcsúztatása és az új igazgató beiktatása zajlik. Itt van a minisztérium képviselője, a helyi önkormányzat kulturális felelőse, a régi igazgató és kirúgástól rettegő munkatársai, és itt van az új, fiatal igazgató is, egy baráttal, kinek szerepe még homályos. A felügyelőbizottság tagjai tehetetlenül követik az eseményeket, jóváhagyásukat senki sem kéri. Furcsa módon szinte mindenkit elkísér a házastársa is a ceremóniára, és lassan rájövünk, hogy ez a közpénzből működő intézmény valójában egy családi vállalkozás, aminek felkavart állóvizét magánéleti viharok is fodrozzák.

Jean-Luc Lagarce vígjátéka kórusmű tizenhét hangra. A tizenhét színész majdnem folyamatosan jelen van a színpadon, és ahogy Csehovnál, itt is a látszólag eseménytelen felszín alatt zajlanak az igazi konfliktusok. Egy elszólás, egy elharapott félmondat, néhány közhely vagy cinikus megjegyzés okozza a kirobbanó válságot, melynek banalitása nevetséges és sírnivaló.

Jean-Luc Lagarce (1957-1995) francia drámaíró és rendező, a Théâtre de la Roulotte alapítója. Mintegy 25 színdarabot írt, melyeket életében főként saját maga állított színpadra. Ma már ő az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző Franciaországban. A várományos magyarországi ősbemutató, a darab fordítása az Örkény Színház számára készült.

„Ascher Tamás komisz éleslátással teszi színpadra korunk emberét. Elfásult, napi szenvedést sugárzó, gyűlölködő figurákat látunk, Facebook-bejegyzések hátterében megbúvó, hepciáskodó kommentelők alakja sejlik fel, akiket egy sanda, molière-i mizantróp figyel…” – írta a produkció kapcsán az ART7 oldalán Kállai Katalin.

„Jean-Luc Lagarce A várományos című vígjátékának a párbeszédei az abszurd dráma dialógusait idézik. A színdarab írástechnikai tétje az, hogy hogyan lehet fenntartani a néző figyelmét a legtovább úgy, hogy a legkevesebbet árulja el a tulajdonképpeni témáról. Lagarce zseniális ügyességgel meséli az ijesztő semmit, amely kitölti mindennapjainkat. Az értekezletek, az orientációk, a megbeszélések túlnyomó többsége nem szól a világon semmiről, így nemegyszer növelik a fejekben egyébként is uralkodó káoszt. Az 1995-ben AIDS-ben elhunyt francia szerző a mindennapi közlés értelmetlenségét imitáló párbeszédei úgy viszik előre a cselekményt, hogy az ismétlések, a körkörös replikák végén elrejtve (olykor) ott halljuk a plusz információt. A megszólított nemegyszer ismétli a partnerétől hallottakat, ám a hangsúly különbözősége, a megváltozott szórend, a félbeszakadt nyelvi egységek más megvilágításba helyezik a már ismerteket.

Ám az Örkény István Színház előadása sokkal inkább a szavakon túlról mesél. A Bognár Róbert fordításában, Ascher Tamás rendezésében bemutatott előadás egésze expozíció, amely nagyobbrészt a várakozást tematizálja. A színészektől a megszokottól eltérő jelenlétet igényelnek a szerepek, hiszen a legtöbben végig színpadon vannak. Nincs egyértelmű főszereplője A várományosnak. Állandóan változó összetételű csoportok alakulnak, amelyekben a tagok kapcsolódási, elszakadási kísérletei tartják mozgásban a színpadot. Ascher rendezésének nincs pillanata, amikor ne történne valami” – fogalmaz Szekeres Szabolcs a Dionüszosz Magazinban.

Szereplők:

PAUL RANOT, A RÉGI IGAZGATÓ Gyabronka József m.v.
HÈLÈNE, A FELESÉGE Für Anikó
CHRISTINE, A LÁNYUK Józsa Bettina
JOSEPH SCHWARTZER, RANOT HELYETTESE Dóra Béla
MAXIME RIPOIX, MUNKATÁRS Vajda Milán
NELLY, RIPOIX FELESÉGE Szandtner Anna
PAULINE BRULAT, FŐTITKÁR Tenki Réka
BRULAT FÉRJE, LUDOVIC Novkov Máté
MARC SPÄTER, AZ ÚJ IGAZGATÓ Patkós Márton
JEAN-MICHEL BLOT, SPÄTER BARÁTJA ÉS MUNKATÁRSA Friedenthal Zoltán
SOLANGE POITIERS, A HELYI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐJE Takács Nóra Diána
POITIERS FÉRJE, HENRI, SZAKREFERENS Ficza István
MARIANI, A MINISZTÉRIUM KÉPVISELŐJE Terhes Sándor m.v.
AUBIER, A MINISZTÉRIUM HELYI KÉPVISELŐJE Baksa Imre m.v.
SIMONE LOUIS, A FELÜGYELŐBIZOTTSÁG TAGJA Csákányi Eszter
JACQUES DEBREUIL, A FELÜGYELŐBIZOTTSÁG TAGJA Csuja Imre
COLLONCE Felhőfi-Kiss László m.v