A Színház Online szerkesztőségében is ünnepeljük a Költészet Napját. Ez alkalomból összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

“A vers részben kegyelem, részben felfedezés, részben pedig harc a valamivel több kicsikarásáért, egy talpalatnyi föld elhódításáért a tudattalantól.” (Nemes-Nagy Ágnes)

Tandori Dezső: A DAMASZKUSZI ÚT

Most, mikor ugyanúgy,
mint mindig, legfőbb ideje, hogy.
nu így.

Nemes-Nagy Ágnes: TANULNI KELL

Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

Matsuo Baso: HAIKU

Havat seperve
söprűt, havat feledek
– nincs, csak a seprés.

Csoóri Sándor: NEKEM MOST ELÉG, HOGY SÜT A NAP

Nekem most elég, hogy süt a Nap.
A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok.
Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl a mozdulatlan hegyekig látok.
Tökéletes a messzeség és a magasság, mint a tenger vagy mint egy viharzó női test: szemem vonzáskörében itt remegnek s bizonytalanságukkal boldogítanak.
Nekem most elég, hogy süt a Nap.
Látom az elhagyott folyókat; keresik egymást,
látom az arcod a délutáni álom tenyerében
s a babafejű rózsák körmenetét körülötted.
Nem akarok semmire emlékezni, csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.
Fejet hajtok jövendő létem előtt, mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.
Nekem most elég, hogy süt a Nap, hogy érezhetem az érzéketlen kövek melegét is –
Érlelem magamban a csodálkozást számotokra, hogy annak örömét hagyjam rátok a koponyám helyett.

Pilinszky János: EGYENES LABIRINTUS

Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom,
e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust,
melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

1964-től minden évben április 11-én, József Attila születésnapján tartják Magyarországon a költészet napját, amelyre évről- évre irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, koszorúzásokkal, közös versmondásokkal, filmvetítésekkel, kiállításokkal, színházi előadással, rendezvényekkel készülnek az egész Kárpát-medencében.