Talán nincs is olyan előadás a Senses Nemzetközi Fesztiválon, sőt, általában a legkisebbeknek készült előadások között, amelyben ne kapna szerepet a hangok és a mozgás kapcsolata. A Hollandiából érkezett, és az Eötvös10 kamaratermében vendégszereplő Do-Re-Mi-Ka-Do esetében azonban ez a kapcsolat az előadás legfőbb szervező elve.
A játék egy zenész (Marit van der Lei) és egy táncos (Mirella de Castagna de Almeida) folyamatos „párbeszédére” épül, és ebben a párosban többnyire a zenész diktál. A zene ebben az esetben az egyszerű koppantásoktól, egy kemény felületen kődarabbal keltett zajokon át a köznapi értelemben vett zenéig terjed. A táncos testrészei ütemes mozdulataival, rángásaival, rezgéseivel követi a zenét, és úgy tűnik, nincs is más választása. Talán nem is akar, de valószínűleg nem is tudna kitérni a feladat elől. Ahogy testünk hangjait: a vér zúgását vagy a szívünk dobogását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, meghatározzák életünket, mozdulatainkat.
Ez a „hang diktál, a test követ” alapállás sokáig nem változik, az előadás egy pontján azonban megfordulnak a szerepek, a táncos veszi át az irányítást.
Helena Jank és Jenia Kasatkina koreográfiájában jó arányban vegyülnek a lassúbb és a dinamikusabb részek. Mirella de Castagna de Almeida szépen kidolgozott, a teret maradéktalanul kitöltő mozgása színvonalas tánctudást tükröz. És ami egy kicsiknek szóló előadásban talán még ennél is fontosabb, és nem minden táncos sajátja: az egyénisége is átjön a színpadon. Mimikája természetes, és amikor kell, mértékkel, de hatásosan veti be a humort. Marit van der Lei jó partnere ebben, a két eltérő személyiség remekül kiegészíti egymást a színpadon.
Az előadás második részében a színek is szerepet kapnak. A színpad szélén felállított neoncsövek és a doboláshoz, ritmusos ütögetéshez használt színes botok, valamint egy elbújásra is alkalmas ezüstszínű óriáskocka egészíti ki a színpadképet, a zene pedig színes csengők hangjával gazdagodik. Ebben a második részben a szereposztás is változik, többnyire a táncosnő veszi át az irányítást.
A gyerekek és kísérőik a színpad szélén ülve nézhetik végig a játékot, majd az előadás végén, a játéktérbe belépve maguk is kipróbálhatják a színes dobverőket és a csengőket. A közös játék végén minden a dobozban landol – elvégre otthon is el kell rakni a játékokat.
Egy velük készült interjúban az alkotók fontos szempontként emelték ki, hogy a gyerekeket nem szabad alábecsülni, és a színészeknek is elvezniük kell a játékot ahhoz, hogy a nézőknek élmény legyen. Előadásuk mindkét maguk elé állított feltételnek messzemenően megfelelt.
Szerző: Turbuly Lilla
De Stilte Hollandia: Do-Re-Mi-Ka-Do
Koreográfus: Helene Jank, Jenia Kasatkina
Alkotók: Helene Jank, Jenia Kasatkina
Dekoráció: Ellen Knops, Jenia Kasatkina
Zeneszerző: Helene Jank
Jelmez: Jenia Kasatkina
Világítás: Ellen Knops
Táncosok: Marit van der Lei, Mirella de Castagna de Almeida