Samir Abbasov egyensúlyozó művész is fellép A sztyeppe illata című összeművészeti műsorban. Az azeri artistával izgalmas életútjáról, az oroszlánokkal megesett kalandjáról, a produkciója nehézségeiről és budapesti élményeiről beszélgetett Szekáry Zsuzsanna.
Samir akrobata édesapja révén többgenerációs cirkuszi dinasztiából származik, ezért már kisgyermekként magába szívta a cirkuszművészet szeretetét. Még csak hároméves volt, de folyton a porond körül nyüzsgött és ámulva figyelte az artistaművészek gyakorlásait és fellépéseit. „Ötévesen már biztosan tudtam, hogy én is artistaművész szeretnék lenni. Édesapám viszont más pályára szánt, ezért eleinte titokban kezdtem el próbálni. Ami hobbinak indult, nemsokára az életemmé vált” – mondja Samir csillogó szemekkel, aki harcművészetet is tanult, majd oktatott két danos feketeöves karatemesterként.
Az artista pályáját édesapja nyomdokain haladva egy deszkaszámban kezdte. Később viszont látott egy idősebb artistaművészt, aki egyensúlyozó produkcióval kápráztatta el a közönséget. „Nagyon megtetszett és elhatároztam, hogy az egyensúlyozás lesz a fő zsánerem. Ráadásul egy szóló produkcióban csak rajtam múlik a siker és nem kell másokhoz alkalmazkodnom” – vallja Samir, aki 2007 óta több stílusban is fellép egyensúlyozó művészként.
Elmondása szerint a műsorszáma utolsó kunsztja jelentette a legnagyobb kihívást, amit egy éven át, éjt nappallá téve gyakorolt. „Úgy tudom, hogy rajtam kívül senki nem képes arra, hogy a szájában tartott tőrön egyensúlyozzon egy lufit, aminek a tetején egy gyertyatartót egyensúlyoz, miközben felmegy egy lépcsős posztamensre, aminek a tetején kilyukasztja a lufit, majd a gyertyatartó a tőr hegyére esik anélkül, hogy a földre zuhanna” – mondja büszkén Samir.
„Ez a produkció teljes koncentrációt igényel, egyetlen pillanatra sem kalandozhat el a figyelemem. De az előadásom sikere nem csak rajtam múlik. Bezavarhatnak a fények és egy apró fuvallat is. Ha akár egyetlen izzadtságcsepp legördül a homlokomon és rosszkor pislogok, elveszíthetem az egyensúlyomat és elrontom a trükköt” – mutat rá az egyensúlyozó zsáner nehézségeire az azeri artistaművész.
Samir fellépett már Európa több országában, Oroszországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Indiában és több tehetségkutató show-műsorban, ám a legkülönlegesebb cirkuszi élménye Franciaországban esett meg vele. „Egy kollégám oroszlánokkal dolgozott, nekem pedig régi álmom volt, hogy bemehessek a fenséges nagymacskák közé. A trénerük a lelkemre kötötte, hogy csak nyugodt állapotban menjek be hozzájuk, ugyanis, ha nagyon stresszes vagyok és gyorsan ver a szívem, azt megérzik és nem lehet jó vége a találkozásnak. Erőt vettem magamon és beléptem a kifutójukba. Egyből körém gyűltek, megszaglásztak és azonnal összebarátkoztunk. Az egyikük úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Persze miután kijöttem tőlük, remegtem, mint a nyárfalevél, de egy életre szóló élmény volt!” – meséli a rá jellemző derűvel Samir. Az átélt impulzus hatására felvetődött benne, hogy állattréner legyen, ám elvetette az ötletet, mert tisztában van vele, hogy minden idejét az állatoknak kellene szentelnie.
Visszakanyarodva a jelenbe, az egyensúlyozó művészt A sztyeppe illata című összművészeti műsorunkról kérdezem.
„Nagyon jó ötlet volt Fekete Péter rendezőtől, hogy elhozta a Közép-ázsiai sztyeppék világát a Fővárosi Nagycirkuszba. Tudtommal Azerbajdzsán az egyetlen ország, akik magyarnak hívják a magyarokat. Azt vallom, hogy a magyarok rokon népei a Közép-ázsiai nemzeteknek és nagyszerű, hogy a cirkuszba látogató gyerekek nem csak a tankönyvekből láthatják a kazah, üzbég, azeri, mongol népviseletet. Élő leckét kapnak a történelemből és a zenei kultúrából is.”
Samir először jár Budapesten, de a Fővárosi Nagycirkuszban azonnal otthon érezte magát. „Amikor először beléptem az épületbe, mindenki jó energiákat árasztott, kedvesek voltak és mosolyogtak. Rögtön azt éreztem, hogy nem egy idegen cirkuszba, hanem hazaérkeztem. Nagyon hálás vagyok az egész stábnak a segítőkészségükért és a profizmusukért” – mondja Samir, aki magyarországi tartózkodása alatt cirkuszigazgatói teendőket is ellát.
Édesapja 2007-ben alapította a közepes méretű sátorcirkuszukat Azerbajdzsánban, ahol évente több, különböző tematikájú műsort mutatnak be a közönségnek. „Ha véget ér A sztyeppe illata című előadás, hazatérek a cirkuszomba, majd ismét a nyakamba veszem a nagyvilágot. De addig is rengeteg örömmel és meghökkentő pillanattal szeretném megajándékozni a magyar közönséget.”
Szerző: Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
Forrás: Fővárosi Nagycirkusz