Kevés táncos van világviszonylatban is, aki olyan gazdag, sokrétű kifejezési formákkal bír – nem csak a mozgás nyelvén –, mint Ladányi Andrea. A koreográfiától a filmezésen át a rendezésig sokfelé ágazik művészi tevékenysége, minden műfajban maximális minőség, igényesség, progresszivitás jellemzi. Kortalan energiával száguld színházak, próbatermek, stúdiók között élet- és alkotóközösségben férjével, a fantasztikus dobos Borlai Gergővel. Az Art is Business oldalán kérdezte Szentgyörgyi Rita.

Tizenöt éve Barcelonában találták meg Borlai Gergővel az európai főhadiszállásukat. Miért éppen a katalán fővárosra esett a választásuk?

Gergő tizenhat évvel fiatalabb nálam. Tizenkét éves kora óta ül a zenészmikrobuszban, több mint hatszáz lemezen játszik. Amikor találkoztunk, sokat beszélgettünk arról, hogy mik a nagy álmai. Amerikai zenén nőtt fel, szeretett volna együtt játszani a régi giga hősökkel, akik még élnek, illetve a fiatalokkal. Ugródeszkaként Amerikához, továbbá az európai életmód folytatásához három opció jöhetett számításba: Berlin, London és Barcelona. Berlin és London kiesett, mindkét város kiszolgálja a közönségét világsztárokkal, saját zenészekkel, úgyhogy onnan nehéz elstartolni Amerikába. Barcelona mellett szólt, hogy ott él a világ egyik legnagyobb basszusgitárosa, Gary Willis.

Milyen lényeges művészi hatásokat, inspirációkat nyert a katalán fővárosból?

Rengeteget utaztam életem során, sok helyen éltem Kanadától Finnországig. Kevés olyan élhető hely van, mint Barcelona. A gasztronómia, az építészet, a koncertek, a színházak, a múzeumok kínálata elképesztően gazdag. Nem beszélve az emberek szépségéről. Nagyon közel áll a hozzám az a fajta életforma, hogy a srácok reggeli szörfözésből mennek dolgozni, rollerrel, robogóval közlekednek. Felesleges a hajfestés, a körömlakk, a make up, a nők is a természetesség hívei. Mint ahogy én sem sminkelem magam nappal, hiszen az egy plusz színpadi ékszer, hogy kiemeljük az arcvonásokat, a szemet.

Megváltozott az életformája?
Elmondhatatlan, hogy Barcelonában milyen mértékben lehet egészségesen étkezni. A lakásunk teraszán tréningezek minden nap. Az életemet a színház, a tánc, az alkotás teszi ki, amellett az élvezetek, a boldogság, a pozitivitás. Jó dolog a különböző nemzetiségű, identitású, vallású embereket látni, tanulni tőlük. Mondjuk, ez Amerikára ugyanúgy érvényes.

(…)

Az alkotói terepe változatlanul Magyarország. Nemzetközi brandet már nem akarna építeni?

Ebben a korban már nem is lehet. Ha elhívnak tanítani, worskhopot tartani, koreografálni, rendezni, azért teszik, mert ismernek Magyarországon. Ismeretlenül nem lehet a nulláról elkezdeni bizonyítani. Nemzetközi szinten is teljesen lehetetlen. Arra építek, amit Magyarországon felépítettem. És az nem kevés.

Többek között a Veszprémi Kabóca társulat művészeti tanácsadója. Hogyan alakult ki a kapcsolata a báb műfajával?

A mozgástanszéket vezettem a Színművészetin, mozgásórákat tartottam a bábos osztálynak is. Ettől még nem kerültem közel a báb szakmaiságához, legfeljebb többet fókuszáltam a kéztechnikára. Markó Róbert egyszer elhívott a Győri Színházba a Vuk meg az Óz koreografálására. A mostani jelenlétem a Kabóca társulatnál szintén az ő személyéhez kötődik, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Amúgy a színházi munkáim kilencven százalékát egyéb műfajok koreografálása töltötte ki. Legutóbb beugrottam a Markó Robi rendezte Bánk előadásba, mert a Tiborcot alakító színésznőt nem tudták egyeztetni.