A vizuális színház a színház nonverbális, elsődlegesen vizuális nyelven beszélő irányzata, mely képi-asszociatív dramaturgia mentén építkezik, nem vagy másodlagosan kommunikál a verbális dráma nyelvén.
Egy online beszélgetés során három olyan alkotót ismerhetnek meg, akik jelentős alkotásokat hoztak már létre ebben a különleges műfajban.
A három alkotó:
Bérczi Zsófia
A kezdeményezésére 2004-ben alapított színházi formáció neve Élőkép Színház, mely az ő koncepciója mentén, tervezésében és rendezésében hoz létre vizuális színházi, interdiszciplináris szemléletű előadásokat. Rá jellemző, hogy bábszerű, archetípusos tartalmak kibontására alkalmas formákat – jelmezeket, burkokat, idomokat, installációkat – tervez és animál, ezekkel hoz létre megrendezett, élőben mozgó-változó képeket, vagyis „élőkép”-eket.
Kálmán Eszter
2009-ben diplomázott Angliában, a University of Bristol Drama Department színházi képzését végezte el, ahol díszlettervezésre és performance rendezésre specializálódott. Díszlet-és jelmeztervezőként dolgozik kőszínházakban és független társulatoknál egyaránt. Emellett 2010 óta rendez saját kísérleti előadásokat, amelyek a vizualitás, a színházi eszközök narratív szerepét vizsgálják és helyezik előtérbe.Házigazda:
Nagy Fruzsina
Jelmeztervező főleg Budapesti és európai színházakban tervez. Rendszeresen részt vesz nemzetközi konferenciákon és szimpóziumokon mint előadó és kiállító. 2002 óta kísérletezik vizuális színházi előadások létrehozásával, hol önálló rendezőként, hol társrendezőként. Látványszínházi munkái: Divatcirkusz (2002), Álmok a szekrényből (2003), Recycle(d) (2005), PestiEsti (2007), Tabu kollekció (2016), Az Ügy (2018) és a Kis Szellem (2019).
Csatlakozzatok a beszélgetéshez Zoom-on:
https://us02web.zoom.us/j/81103374677