Tadeusz Słobodzianek lengyel drámaíró A zseni című művét vitte színre Ascher Tamás a Katona József Színházban. A darab Sztálin korába repít vissza, és ahogy a rendező fogalmaz: „kortársi kérdésekkel vallatja a kultúrtörténeti múltat”. 

Ajánló a darab elé:

„Hogy járt-e valóban 1937 telén Sztálinnál a Művész Színház megalapítója, az egyetemes színházművészet óriása, Konsztantyin Sztanyiszlavszkíj; erről nincs megbízható adat. De járhatott volna, mert minden egyéb, ami ennek a másfél órás Słobodzianek-darabnak történelmi háttere: igaz. Valóban üldözte Sztálin Mejerholdot, – az ekkor már világhírű rendezőt – színházát bezáratta, ő pedig az idős Sztanyiszlavszkíj védőszárnyai alatt még dolgozhatott egy darabig.

És valóban, a darabban elhangzó mondatoknak megfelelően, Sztanyiszlavszkíj halála után Mejerholdot letartóztatták, majd kivégezték, feleségét rablótámadást imitálva legyilkolták.

A darab fókuszában egyetlen helyzet, Sztálin és Sztanyiszlavszkíj képzelt beszélgetése áll: az idős mester helyzetgyakorlatok sorával oktatja a diktátort, hogyan tűnjön még hatékonyabb önkényúrnak, hogyan keltsen még nagyobb rettegést – s mindezért cserébe néhány művész számára kér kegyelmet, elsősorban Mejerhold számára.

A darab: az óvatos és ravasz színházi vénember, meg a paranoiáját jól leplező, még ravaszabb önkényúr párviadala. A néző pedig megpróbálhat eligazodni: valóban ennyire ismeri a diktátor a kor színházi-irodalmi beltenyészetét, esztétikai és pozícióharcait? Mi mozgatja döntéseit a kultúrharcban, személyi politikáját?

Słobodzianek lengyel drámaíró, A mi osztályunk című művét a Katona tette ismertté. Ebben a darabban is kortársi kérdésekkel vallatja a kultúrtörténeti múltat, amelyet egyébként részletekbe menően hiteles tényekkel tálal. Valóban létező személy volt a fő-kritikus, Kerzsavcev: élete jól példázza a máig eleven tipust, a véleményeit hatósági kívánalmakhoz igazító állami embert. És létezett a sötét előéletű Poszkrjobiscsev, a mindenható titkár is.

Reményeim szerint a nyomasztó, borzalmas tényekből született mű eleven, szórakoztató és fanyar humorú előadás lesz a Kamrában.”

Ascher Tamás

Kritikus szemmel a produkcióról:

„A szembenézés a saját múltunkkal tehát változatlanul nem erősségünk, de akkor mi a célja a Katona József Színháznak és Ascher Tamás rendezőnek A zseni bemutatásával? A zseninek és Vişniec III. Richárdjának is van egy általános diktatúraellenes üzenete, és mindkettővel kapcsolatban felmerül a nézőben, hogy a látott történetben, a szörnyűségekben kell-e vajon jelenünkre utaló konkrét megfeleléseket keresgélnie. De szerencsére nem kell, mert nincsenek bennük ilyenek, legalábbis konkrétak nem. Kétszeresen is szerencsére.

Mert ez azt is jelenti, hogy jelenünk azért nem ennyire sötét, és (másodszor) a színház is szánalmasan sekélyes volna, ha ilyen direkt megfelelésekkel operálna. Akkor viszont a rejtett üzenet jelen esetben „csupán” az lehet, hogy ismerjük meg jobban és jobban, valamint tartsuk meg a tudástárunkban a diktatúrák természetrajzát, mert nem árt e téren folyamatosan résen lenni. Ezzel csak egyetérteni lehet, úgyhogy már csak az a kérdés, színházilag mennyire sikeres a produkció (arra meg még visszatérünk, miért is nem szeretjük feldolgozni a saját múltunkat).

A zseni a Kamrában remek előadás. Ez elsősorban a négy kitűnő színésznek köszönhető. Játékuknak nincs egyetlen egy olyan mozzanata, pillanata sem, amely ne lenne figyelemre érdemes. Teljesítményük minőségét nem lehet egymás közötti rangsorba helyezni, mind a négyen – stílszerűen szólva – zseniálisak.” – írja a darab kapcsán a Kútszéli Stílus.

„(…) Valós szereplők népesítik be tehát a párbeszédekből kirajzolódó világot, bár arról nincs megbízható adat, hogy a Művész Színház megalapítója, az egyetemes színházművészet óriása, Sztanyiszlavszkij járt-e valóban 1937 telén Sztálinnál, de járhatott volna, véli Ascher Tamás, mert minden egyéb, ami a másfél órás Słobodzianek-darab történelmi háttereként megjelenik, igaz. (…)

A mindig zseniális Fekete Ernő Sztálin szerepében is szinte átlényegül, és ahogy azt mondja, „tudom”, abban minden benne van. Máté Gábor pocakos Sztanyiszlavszkijként a jól ismert, vicces grimaszait hozza. Elek Ferencnek a beszari kritikus szerepe nem ad túl sok játékteret, ahogy Kocsis Gergelynek sem a titkár figurája. És bár Vajda Vilmos jóvoltából időnkét hatásos zene szól a vetített képek alatt, összességében inkább a párbeszédekben elhangzó mondatok fontosságára fókuszál az előadás” – fogalmaz Sümegi Noémi kritikája az Indexen.

Tadeusz Słobodzianek: A zseni
Fordította: Spiró György. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Török Tamara. Zene: Vajdai Vilmos. Fény: Pető Gergő.
Videó: Koltay Dorottya Szonja. Súgó: Boncza Anita. Asszisztens: Hornung Gábor. Rendező: Ascher Tamás.
Szereplők: Fekete Ernő, Máté Gábor, Kocsis Gergely, Elek Ferenc.

Kataona József Színház, Kamra, 2022. október 14.

Fotó: Rácz Gabriella