Május 22-én ismét online lesz elérhető a Nézőművészeti Kft. és Szkéné Színház előadása, A zsidó.

Ajánló a darab elé:

Öt különböző korú, hátterű és intelligenciájú személy (iskolaigazgató, lengyel- és angoltanárnő, testneveléstanár és egy katolikus pap) egzisztenciális érdekből – a jövő érdekében – kell, hogy szembesüljön a múlttal, egy tanári szoba jól ismert és remekül ábrázolt keretei között. Az együtt töltött idő észrevétlenül világítja meg azokat a folyamatokat, amelyek ebbe a helyzetbe sodorták őket. Szép lassan elkerülhetetlenné válna a morális kérdésekben való nyílt állásfoglalás, de felelősségvállalás helyett csupán felelősségre vonás történik. Senki nem akar áldozat lenni…

A lengyel Artur Pałyga darabja saját népét készteti a történelmi múltjával való számvetésre.

Vajon mi hol tartunk ezen az úton?

Sokat vártam A zsidótól, mert Vinnai András fergeteges Lefitymálvájához hasonlóan a zsidósággal kapcsolatos tabuinkat veszi célba, legalábbis így indul. Mucsi Zoltán igazgatója egész szótárat gyárt a zsidó szó udvarias kikerülésére: judaista származású személyek, internacionalisták, hebroniták, farizeusok. 

Kritikus szemmel a produkcióról:

A kabaré egyik pillanatról a másikra komolyra fordul, A mi osztályunk szellemében (a szintén lengyel szerző, Tadeusz Słobodzianek Dráma Laboratóriumában készült Palyga darabja). A tanári értekezlet résztvevőiről sorra derül ki a fájó igazság: ők vagy szüleik a negyvenes években kollaboránsok és a zsidók deportálásának haszonélvezői voltak. Az előadás azt állítja, hogy az elhallgatásokból és a tudáshiányból fakad az antiszemitizmus. Milyen igaz, ki vitatkozna ezzel?(Magyar Narancs)

„Egy színpadra vitt mű, ami lefor­ráz és megnevettet. Eredmény: vastaps. (…)

Az első fél órában a holokauszttémával átszőtt terepen folyamatosan robbannak a poén­bombák. Jóízűen nevetünk, néhány másodperc elteltével azonban pironkodva konstatál­juk: tulajdonképpen az elénk állított tükörbe nevetünk. Elismerjük vagy sem, bennünk is lappangnak a bőrszínnel, idegen kultúrával, vallással, fajjal szemben érzett előítéletek, sztereotípiák.

Hogyan üdvözöljünk egy zsidót? Egyáltalán, zsidónak, hébernek vagy izraelitának szólít­suk? Szabad vele kezet fogni vagy az azért mégiscsak túlzás? Mellőzzük a kóser kaját és vendégeljük meg inkább milánói makarónival? E kényes kérdések, illetve a rájuk adott válaszok a kitűnő színészi előadásmódnak köszönhetően telnek meg közel negyvenpercnyi humorral. Kár, hogy a kacagás elhaltával újra és újra rádöbbenünk, valójában saját attitű­dünkön nevetünk.” (Tiszatáj Online)

Az előadásra ITT tudnak jegyet váltani.