Ablonczy László József Attila-díjas újságíró, publicista, színházigazgató, aki 1991 és 1999 között állt a Nemzeti Színház élén – az Országút című internetes orgánum közölt tőle többrészes cikksorozatot, Déryné hol van? címmel.
Írásaiban részben a Színház- és Filmművészeti Egyetem struktúraváltása kapcsán kialakult helyzetre reflektál, valamint feltárja azokat az 1945 utáni eseményeket is, amelyeket máig meghatározónak tart az intézmény működése szempontjából. Az Origo újságírója, Sztankay Ádám a cikksorozat kapcsán felvetődött kérdéseit tette fel írásban küldte el a szerzőnek.
Ablonczy László az Origo-nak úgy fogalmazott:
Miként ítéli meg a jelen helyzetet a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán? Milyennek látja, gondolja az intézmény jövőjét? Elcsillapodhat-e az intézmény körüli hullámverés?
A Vas utcai őszre gondolva első komédiánk záró pillanata merül fel előttem: „Az kamoraszéket mentül inkább izgatják, attúl inkább büdösb, az ti dolgotok szintén olyan. Mindent elhallgass” – mondja Tamás deák, mire Balassi Boldizsár: „Jól tudom, ugyanis azt mívelém.” (Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról – 1566/67.)
VILÁGJÁRVÁNYBAN BARIKÁDRA HEVÍTENI A DIÁKOKAT? – TANÁR URAK BUKTAK A HIVATÁS BECSÜLETÉBŐL ÉS ÉLETDRAMATURGIÁBÓL IS.
(…)
Egy izgatás már megbukott a Petőfi utcában: Major Tamás Luzitán szörnyének előadása a portugál gyarmatosítás ellen úgy nyugtalanította a fővárosi nagyérdeműt, hogy előadás előtt a színészek már a Katona József Színház környékén protestáltak (1970). A „szakma” ünnepelte, a közönség pedig szabotálta, mert azidőtt március 15-én a diákokat gumibotozták és zárkázták. Előjátéka a heppeningnek, mint Verebes István megírta, Major a Főiskolán is rendezni akarta Weiss művét, de a diákok nem óhajtották a Mester politikai színházát, s nem mentek a próbákra, így a vizsgaelőadás elmaradt. Most a Katona József Színház ifjúsági-mozgalmi tagozata népfrontos egységben hirdette országnak-világnak: az kamoraszék nem izgatható! Aztán elvonultak; a büdösb mégis előtűnt járványügyi méretekben.
MODERN SZÍNI GONDOLATTAL: KOSZLOTTSÁG ÉS MOCSOKHALMOK LÁTVÁNYMŰVÉSZETE.
Elégedetlenség már több hullámban hiábavalónak mutatkozott az elmúlt évtizedekben, de Babarczy László és szellembaráti köre zavartalanul átrektorkodta az elmúlt harminc évet. Kérdezi, kedves Ádám, mint képzelem a jövőt?
AHOGY A KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT SÍK FERENC MONDANÁ: AZ ŐSZ MAJD KIMEGY A MOSÁSBAN…!
Avatott művészek sorát látom, akiknek dolga a tanmenetet kialakítani. Ilyenképpen remélem: idővel a tágasság szelleme intézményesül. Amelyben a színi életre készülő fiatal megismerheti Mnouchkine Molière-filmjét, mely a hivatás mindenkori heroizmusát és misztériumát poétikus varázslattal mutatja meg. Archív előadások birtokában remélhető, hogy a jövő nemzedéke elemezheti Ascher Tamás Három nővérét éppúgy, mint Zsámbéki Gábor Egy lócsiszár virágvasárnapját a kaposvári idejéből, majd a Katonában látott korszakos előadásait, hasonlóan Székely Gábor Örkény- és Füst Milán-rendezéseit. De soroljam tovább is: Harag György Caligula-előadása éppúgy tanítandó, mint Sík Ferenc Adventje, vagy Kerényi Imre-Novák Ferenc-Rossa László Csíksomlyói passió-játéka. Ruszt József munkássága, benne korszakos Universitasa is honi tananyag – pedagógiai, művészeti, kortörténeti látószögben is. Latinovits Lógok a szeren című tízperces jelenetéből a színész egész életműve elbeszélhető. Mensáros László XX. századából egy előadóest szerkesztésének és pódiumi varázslatának művészetét tanulhatják meg.
(…)
Az örökös gyűlöletszítás elviselhetetlen, amikor este héttől is azt prófétálják, ami egész nap már az öklendezésig a tévéből és az interneten eltöltötte a polgárt.
WEIMARIZÁS HELYETT A KÖLTŐI SZÍNHÁZ, AZ EMBERI LELKEK GYÓGYÍTÁSA SZÜKSÉGES.
Mert a színház nem a gyűlölet, hanem a szeretet művészete. Egyetlen esély a színház holnapi hitelére. Barrault szép gondolatát idézve, a színház: emberkertészet.”