„Ugyanolyan érvényes tud lenni, ugyanúgy tud szólni a nézőkhöz, tud feltüzelni minket játszókat, mint tíz évvel ezelőtt” – vallja. Dosztojevszkij művének rendkívül izgalmas adaptációját Faragó Zsuzsa, Laboda Kornél és az előadásban játszó színészek hozták létre. A MU Színház és a FÜGE karamazov című előadásáról kérdezte Adorjáni Bálintot a Papageno.

A teljes interjú itt érhető el.

Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában végzett. A kérdésre, hogy az ő szellemiségük, az öt év tanításuk is benne van-e a nagyon személyes karamazov-előadásuk létrejöttében, Adorjáni Bálint elmondta: „Folyamatosan a szakértő figyelmük kíséretében dolgoztunk. Az, hogy ilyen előadás születhetett, köszönhető annak is, hogy nagy hangsúlyt fektettek a szerepelemzésre, a dramaturgiai képzésre, hogy képesek legyünk szabadon hozzányúlni szerepekhez és művekhez. Ez a színházi szemlélet máig hat mindannyiunkra.”

Arról szólva, mertek-e „fontos” jeleneteket kihagyni, elárulta: „Tényleg megvolt az a bátorságunk, hogy teljesen szubjektív adaptációt készítsünk. Elhatároztuk, hogy csak azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik bennünk is folyamatosan dolgoznak. A bűn, a lelkiismeretfurdalás, a testvéri szeretet, a hit ugyanolyan erősen foglalkoztatnak minket, ahogy tíz évvel ezelőtt is. Ez a mi olvasatunk a Karamazov testvérekről. A zenék nagyon fontosak, olyan gondolatokat közvetítenek, amelyek benne vannak a regényben, de jelenet-szinten nem szerepelnek. A legtöbb helyen oldanak, de képesek tovább fokozni a feszültséget.”

Arról szólva, hogy magán hordozza-e az elmúlt évtizedet az előadás, hogy súlyosabb lett-e:

„A karamazov, bár ritkán játsszuk, nagyon fontos tíz év az életünkből. Így visszatekintve nagyon hosszú idő. Szól a barátságunkról, a szakmai kapcsolatunkról, az egymás iránti szeretetünkről, az egymásba és az előadásba vetett hitünkről. Arról, hogy minden egyes alkalommal, amikor összeülünk és összemondjuk a szöveget, megtörténnek olyan nagyon mély és őszinte, személyes vallomások, amelyek talán más helyzetben nem történnének meg.

Nagyon erős kötelék. Fontos, hogy mind a négyen folyamatosan jelen vagyunk a színen, így az energiák, a koncentráció összeadódik és meghatványozódik. Az a közös megegyezés, hogy bármi megtörténhet adott este. Csodálatos dolog nézni a barátaimat, hogy jók, hogy nagyon érzékenyen oldanak meg helyzeteket a színpadon. Leszámítva az előadás sarokpontjait, folyamatosan mozognak benne a hangsúlyok, más helyre tevődnek. A mindennapok problémái, a politika, a válság, a háború beszűrődnek, de nem törekszünk arra, hogy ezeknek mindenképp konkrét aktualitást adjunk. Egy bizonyos dimenzióban ezek saját maguktól működnek. Rendkívül jó lelke és energiája van az előadásnak, ez a motorja, és talán ezért is tud ennyi ideje menni.”