Ady Endre Apró, véres balladák címmel kerül sor február 6-án este 7-től a Szkénében a Forte Társulat, a Pannon Várszínház és a Lukács Miklós Cimbiózis Trió közös produkciójára.

„Nincsenek véges történetek. Az emberek elmúlnak, de a cselekedetek nem. Örökös egy folyás az élet. Bajos volna hát belátni, s mi gyönge szemű emberek ezért aprózzuk föl esetekre. Ígyen csináltunk a nagy folytonosságból kis történeteket. Ígyen törik az élet nagy harmóniája az emberek ajkán mesékre, csodákra, szenzációkra, anekdotákra, vígjátékokra, regényekre és tragédiákra. Kicsi dolgokra nagy kórusok helyett. Kár, kár. Legalábbis meg kellene próbálni összeláncolni a történeteket. Hiszen ezek a történetek egymásból folynak.” (részlet Ady Endre Végtelen történet c. novellájából) 

Ady novellái a köztudatban mindmáig nem foglalják el azt a helyet, amely őket nemcsak szerzőjük, hanem ön-értékük révén is megilletné. Az inkább anekdotikus elbeszélésekhez szokott olvasóközönség annak idején nem vette észre bennük a lélekrajz tragikus mélységét, az éles megfigyelésekből fakadó belső történeteket és a szerző egyszerűsége mellett, egyénien színes, markáns nagy kifejező erejű prózai stílusát.

Ady költészetéből a ballada tulajdonságai jöttek át novelláiba. Ott váltak formákat megalapozó tényezőkké. Esztétikai hatásukat a nyelvi tömörítés elszánt indulata teszi. Jellemző rájuk az elbeszélő próza határait is áttörő mese-tömörítés, olyan szűkszavúság, amely mégsem kelt hiányt. 

Horváth Csaba és a Forte Társulat ezt a szűkszavúságot bontja ki és ábrázolja saját színházi nyelvén keresztül. Gesztusokkal, mozdulatokkal emeli ki Ady humorát és éleslátását, lelki mélységeit és a korra jellemző társadalmi és szociográfiai sajátosságokat. 

Ezekben a történetekben a két legerősebb hang, a kortárs magyar valóság ábrázolása és a saját életéből feltoluló emlékek szubjektív színezetű önvallomásai. Ady ezen írásaiból szinte egész fiatalkorát rekonstruálni lehetne, különösen gyermekkorát és az iskolai éveket. Kora Magyarországának morális válsága is érzékenyen tükröződik novelláiban. Önmaga tudatosan vallotta „Hiszek abban, hogy az igazi zene, az igazi dal onnan száll, ahol már a halál a birtokos úr.” 

Az előadás Lukács Miklós, a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott cimbalomművészének zenéjére épül, aki a kortárs zene, a jazz és a különböző népek népzenéinek ötvözetéből olyan egyéni és emelkedett hangzású muzsikát komponál, amely szerves alkotóeleme az előadásnak. 

A színészek játéka és az élő zenei jelenlét a kortárs színház nyelvén kelti életre Ady Endre, a nagyközönség számára ismeretlen és sok titkot rejtő novelláit. 

Szereplők: Fehér László, Földeáki Nóra, Krisztik Csaba, Pallag Márton, Rudolf Szonja Widder Kristóf 

Közreműködik: Lukács Miklós Cimbiózis Trió 

(Lukács Miklós – cimbalom, Orbán György – nagybőgő, Gyárfás Attila – dob) 

Zeneszerző: Lukács Miklós 
Jelmeztervező: Benedek Mari 
Fény: Payer Ferenc 
Szöveggondozás: Földeáki Nóra, Horváth Csaba 
Rendezőasszisztens: Garádi Gréta 
Produkciós vezető: Trifonov Dóra 
Rendező: Horváth Csaba 

fotók: Gáspár Gábor