SZFETörőcsik MariSzervét TiborMolnár FerencDuda Éva Társulat
  • facebook
  • instagram
  • 2020. november 27., péntek

    Ágoston Katalin: “Megtanultam, hogy nem nagyképűség elfogadni a kihívásokat”

    2020. november 21., szombat 07:12

    A Centrál Színház után 2018 óta a Szegedi Nemzeti Színház újragondolt társulatának tagja Ágoston Katalin. Jászay Tamás a Revizor oldalán megjelent interjúban kérdezte.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    “A szüleink az egri színház zenekarában játszottak, mi pedig rengeteg operettet láttunk az öcsémmel (Ágoston Péter színész). A színház és a zene számomra egy volt: nem gondoltam, hogy ha énekléssel foglalkozom, akkor esetleg nem játszhatok prózai előadásokban. Nem akartam görcsösen színész lenni, nem jelentkeztem a Színműre, de azt tudtam, hogy színházközelben akarok maradni. Énekszakra jártam, mert imádtam énekelni és meg akartam ismerni a hangomat. Közben játszottam az egri színházban, kamaszként, miskolci főiskolásként is felléptem ott. (…) Mire lediplomáztam, valójában már Budapesten éltem, közben pedig bekerültem az Operett futó előadásaiba. (…) Élveztem, de idővel nekem ez nem volt elég. (…) Azt éreztem, több van bennem. Műfajokkal ismerkednék, rendezőkkel dolgoznék, azt gondoltam, van erre affinitásom. És akkor a Centrál Színházban meghallgatást hirdettek. Az Egy nyári éj mosolya című Sondheim-musicalt egy angol csapat állította színpadra. Már a casting csodás volt” – mesélte Ágoston Katalin.

    “Van egy naiva alkatom, és eleinte a fiatal lány, szerelmes lány, butuska lány és ennek variációi találtak meg. Ki akartam ebből lépni, ehhez viszont kellettek lehetőségek. Amikor például Alföldi Robi Szegeden a Molière, avagy az álszentek összeesküvését rendezte, nem csak engem lepett meg, amikor rám osztotta Madeleine Béjart szerepét. Jó érzés volt, hogy látta bennem a mélységeket, amik ehhez a szerephez szükségesek. (…) Olyan emberek kellenek a színész köré, akik hisznek benne és segítenek előásni a szélsőségeit. (…) Elkezdtem elhinni, hogy ha kapok egy szerepet, az nem biztos, hogy szociális segítségnyújtás volt. Megtanultam, hogy nem nagyképűség elfogadni a kihívásokat, hogy képes vagyok megcsinálni, sőt követhetek el hibákat is, attól nem dől össze a világ. Meg kellett tanulnom próbálni. Túl nagy volt bennem a megfelelés, a próbákon nem mertem rossz lenni. Ez megakadályozta, hogy igazán elmélyedjek egy szerep megtalálásában, mert folyamatosan kívülről szemléltem magam. Aztán ez lassan átalakult bennem” – tette hozzá a színművész.

    A Centrál után jött Szeged, ahol 2018 óta tag: “Már épp elkezdtem gondolkodni a folytatáson a Centrálban, jött Horgas Ádám és Barnák Laci ajánlata. Azt éreztem, hogy harminc körül még megtehetem, hogy eljövök, hogy újrakezdem kicsit. (…) Azóta rájöttem, hogy Szeged nem a világ vége, félig-meddig a fővárosban is élek. Érdekes volt megtanulni egy nagy vidéki színház működését. (…) A társulat nagyon egymásra talált, tudunk egymásnak drukkolni. Ez Lacinak és Ádámnak is köszönhető, mert lendületesen kezdtek a színház megújításának. Egy színész akkor érzi jól magát, ha gondolkodnak benne, és itt folyton újdonságokkal kínálnak meg” – árulta el Ágoston Katalin.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -