William Shakespeare azonosnak tűnő műve alapján készült 2017-ben az előadás. Főbb szerepekben: Szatmáry György, Görög László, Papp Endre, Simon Zoltán és Mészöly Anna. Megtekinthető április 10-én 19 órától.

Az Ardeni-erdőben száműzöttek, kitaszítottak, menekülők élik néhol nevetséges, néhol torokszorítóan drámai életük. Ezen a helyen minden megtörténhet. Ahogy egyre beljebb kerülünk a hazátlanok erdejébe, öt szerelem természete is kibontakozik. Hisz az embernek, ha elvesznek tőle mindent, jobbára maradnak az érzelmei és a gondolatai.

Rusznyák Gábor nem először állítja színpadra Shakespeare vígjátékát. 2004-ben Bozgorok címen a Honvéd Kamaraszínház színészeivel már készült egy előadás, amely a határon inneni és túli magyarság viszonyának szemüvegén keresztül láttatta a történetet. A rendező elmondta, mindig az Ardeni-erdő volt az, ami a műből leginkább érdekelte, azoknak a kitaszítottaknak a közössége, akik itt tengetik mindennapjaikat. “A vígjáték nevettető jeleneti mögött megbújnak az aktuális problémák, amelyek színházi alkotóként engem is foglalkoztatnak, mint a kirekesztettség, az ellenségképek gyártása, amivel a világban gyakran találkozunk. Ez veszélyes játék a tűzzel, hiszen az eldobott gyufa nem csak az erdőt égeti fel, hanem – ahogy a történelemben már sokszor láttuk – városokat, országokat is lángra lobbanthat” – hangsúlyozza Rusznyák Gábor.

Az Ardenni erdő egyfajta Zónaként jelenik meg az előadásban, ahol a társadalom száműzöttjei élnek. Ezen a helyen mindenki a szerelembe próbál menekülni, amelynek sokféleségét is megmutatja a vígjáték. Rusznyák Gábor szerint a fő kérdés az, hogy miért kapaszkodnak ennyire a szereplők a szerelembe. “Szerintem a kitaszítottság magányát nem tudja oldani csak az a közösségi élmény, amit a sorstársakkal, a többi kirekesztettel együtt élnek meg, ezt a hiányérzetet csak a szerelem tudja megszüntetni. Még ha társadalmunkban háttérbe is vagyunk szorítva, fontosságérzetet adhat nekünk a másik szerelme, és ő is fontosnak érezheti magát a mi szerelmünktől” – tette hozzá a rendező.

Részlet Csáki Judit kritikájából, mely a Revizor Online-on jelent meg:

„A miskolci előadás helyszíne egy ebédlő-társalgó, ahol egy furcsa „zónában” élnek a társadalomból ilyen-olyan okból kivetettek-menekülők. A közös helyiség eléggé lepukkant és sivár (a díszletet Khell Zsolt tervezte), de nem különösebben taszító, még egy kis pódium is van benne, ahol az alkalmi díva olykor föllép, meg néhány hangszer is van, a lakók rendelkezésére.

A lakók vegyes társaság – és Rusznyák rendezésének ez a lényege, célja pedig az, hogy fokozatosan kirajzolódjanak az arcok, a sorsok, a jellemek. Ennek a furcsa vendégseregnek kell összesimulnia Shakespeare meséjével. A szerelmi történet egyre kontúrosabban emelkedik ki a többi közül; pontosabban alig is tudjuk, hogy a száműzött hercegen kívül ki miért került a „zónába”, önként jött-e vagy parancsra. Viszont nekik is van szerelmi történetük. (…)

Az Ahogytetszik népes szereplőgárdáját felsorolni és dicsérni is sok lenne, pedig mindkettőt megérdemelnék. De helyette inkább villanások: ahogy Görög László Jacques-jában a bölcselőn túlnő a rezignált értelmiségi, ahogy Feczesin Kristóf Jakab szerepében felszabadul a transzneműség felvállalásában, ahogy Kokics Péter Sylviusa a szemünk láttára látszik belepusztulni Phébe, a díva – Szirbik Bernadett – iránti viszonzatlan szerelmébe. 

Simon Zoltán Orlandója annyira belejön a fiúruhás Rosalinda iránti megjátszott szerelembe, hogy látható a csalódása, amikor a lány lány lesz végül. ” A teljes kritikát itt olvashatja.

Az előadásra itt tud jegyet váltani.