Tóth Levente színművész, a megyeszékhely ismert személyisége idén ötvenéves lett. Életének már közel felét a Gárdonyi Géza Színház társulati tagjaként töltötte, hiszen jövőre huszonöt éve lesz annak, hogy ideszerződött. A fél évszázad számadásra készteti a színészt is, és bár sok mindennel elégedett, de mégsem, ezért mindig keresi a kihívásokat. A pozitív kisugárzású, mindig mosolygós színészt az életben megélt szerepeiről kérdezte a Heves megyei Hírlap.

A kérdésre, hol indult a színészi pályája, Tóth Levente elmondta: „A Theatrum Színiakadémián, ahol a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárai oktattak. Hároméves nappali képzésben tanultam, és rögtön a végzés után, 1998-ban Egerbe szerződtetett Beke Sándor. Jövőre ennek már 25 éve lesz. Rögtön megkaptam Ibsen Vadkacsájában Gregers Werle szerepét, mely nagyon sokat segített az indulásban. Egy idő után azonban beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, színészileg helyemen vagyok, a szerepek jönnek majd maguktól, pedig ez valójában sosincs így. Folyamatosan fejlődnünk kell, és minden lehetőség csak egy állomás a további fejlődéshez. Nem szabad megelégedni, pláne nem önmagunkkal. A karakterszerepekben egyébként, melyeket én játszom, ezernyi lehetőség van, számtalan figurát lehet megformálni a színpadon, és ezt a játékot nagyon élvezem. Igazából a drámai szerepek vonzanak, mint például Eugene O´Neill: Utazás az éjszakába című darabjában ifj. James Tyrone karaktere, de a black comedy műfaja is közel áll hozzám.”

Már évek óta konferansziéként is dolgozik, számos rendezvényen házigazda: „2009-ben meghalt a színházban egy kollégánk, szeretett színpadmesterünk, Beksi Balázs. Felvetettem, hogy szervezzünk jótékonysági estet felesége – aki szintén kolléganőnk – és három kislányuk megsegítésére. Ez volt az első ilyen jellegű szereplésem, mely ezek szerint jól sikerült, mert utána hívtak az újévi koncertre, majd egyre több városi rendezvényre, programokra. Izgalmas, változatos feladat ez, melyet nem is tekintek igazán munkának, egyszerűen élvezem.”

Felesége, Poczik Andrea is színészként kezdte a pályafutását, de már évek óta pedagógusként dolgozik: „Kollégák voltunk a színházban. Eleinte barátságban dolgoztunk együtt, de aztán éreztük, hogy ennél több van kialakulóban… Amikor komolyabbá vált a kapcsolatunk, megbeszéltük, hogy érdemes lenne mindkettőnknek a civil életben is diplomát szerezni. Ő tanítónőként végzett az egyetemen, én pedig humánerőforrás-menedzserként a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán. Andi hamarabb kapott diplomát, és amikor várandós lett a gyerekünkkel, akkor úgy döntöttünk, ő a kiszámíthatóbb civil pályát választja, és azóta is tanítónőként dolgozik. Mivel azonban a szívében ott a hiány a színpad iránt, így nyaranta, az Agria Nyári Játékok programjaként közösen viszünk színre egy-egy darabot, együtt játsszunk, és ez nagyon jót tesz neki lelkileg. Szeretjük ezeket az előadásokat, ez a mi közös kis szerelmünk. Rendezőként nem csak itt dolgozom: 2011 januárja óta egy amatőr társulat, a Közjegyzők Színházi Körének munkáját is segítem.”

Tóth Levente azt is elárulta: „Sértődékeny, hiú ember vagyok, aki nagyon hamar kijön a sodrából. Erős az igazságérzetem is, és ha igazságtalanság ér, hajlamos vagyok szenvedélyesebben kiborulni. Viszont a két szívinfarktusom megtanított arra, hogy nyugodtabban éljek, visszafogjam magam. Így ötvenévesen már tompítani kell a hevességen, mert az egészség mindennél többet ér, és sok időt szeretnék még tölteni a családommal. Ez a fél évszázad számadásra készteti az embert, és bár sok mindennel elégedett vagyok, de mégsem. Mindig keresem a kihívásokat. Akarni, keresni kell az újat, és dolgozni, tenni, amit kell. Ha valami megtorpan, abba nem kell beletörődni, keresni kell az új lehetőséget. Engem ez visz előrébb.”

Forrás: Heves megyei Hírlap