Aki újrahasznosított PET-palack-bábokkal is dolgozik – Palocsay Kisó Kata válaszolt
2021. június 23., szerda 06:37
1990-ben versenyvizsgázott a kolozsvári bábszínházban színészként, 2001 óta már tanítja is a szakmát: a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán bábszínészetet, a mesterképzésben pedig kortárs bábszínházat oktat. Közben a marosvásárhelyi színművészetin is indult bábszak, és ott 2003-tól, három tanéven át tanította az első két évfolyamot. Palocsay Kisó Katával készített interjút a Kultúra.hu.
A teljes interjú ITT érhető el.
Palocsay Kisó Katát többek közt arról kérdezték, milyen a jó báb: „A bábkészítést nagyon összetett folyamatnak tartom, mert minden új bábu új kihívás és sikerélmény – természetesen nem a sorozatgyártásról beszélek. Ha a világot kettéosztjuk egy választóvonallal, amelynek egyik oldalán az élőlények, a másik oldalán az élettelen tárgyak vannak, akkor a bábu éppen a vonalon halad. Nem tartozik egyik tartományba sem, mert mi új dimenzióba emeltük át. A mozgó báb láttán ösztöneink azt súgják, hogy él. Elhisszük. A másik percben a rációnk emlékeztet arra, hogy élettelen tárgyat látunk, amit bábosok mozgatnak. Ezt is elhisszük. A báb olyan, mint egy kötéltáncos. A bábosok vezetik ezen a vékony szálon, és megadják a nézőnek a lehetőséget, hogy belemenjen a játékba, hogy elhiggye: életre kelt a tárgy. Ha létrejön ez a szövetség, akkor megtörténik a csoda, az átváltozás.”
A szakma kísérletező alkotónak tartja, aki akár újrahasznosítható PET-palack-bábokkal is jó előadást tud létrehozni: „Szeretek kísérletezni; nem is tudom, hogyan lehet ezt másképp csinálni. Nem tudom, hol vannak a bábszínház keretei, és ha vannak, mennyire rögzítettek és időtállók. Számomra az a fontos, hogy az ember jelenléte ne legyen erősebb a bábuénál.”
Született már olyan előadás, amelyben családja több tagja is alkotóként vett részt. Férjét, Hatházi Andrást színészként, rendezőként ismeri a közönség. Kevesen tudják, hogy drámákat és bábjátékokat is ír. Lánya, Hatházi Rebeka díszlet- és jelmeztervező, bábkészítő: „Bármit csinálunk közösen, az annyira természetes, mintha másképp nem is történhetne. Félszavakból, tekintetekből is értjük egymást, teljes és kölcsönös a bizalom és az őszinteség, ami mindannyiunk számára fontos az alkotási folyamatban. Hasonló az ízlésünk és a ritmusunk is. Jó csapat vagyunk, és minden közös alkalom arra is jó, hogy még jobban megismerjük egymást.”