Akkor jó egy alkotás, ha provokatív? Vagy ha a lelkünk mélyéig hatol, esetleg intellektuális élvezetet ad? És hogyan lehetséges, hogy egy kidobóember többet ért mindebből, mint a magasztos művészet felkent papjai? Nick Hornby elbeszélése erről mesél, Bodor Géza és Ficzere Béla közös előadása pedig igazi élményszámba megy a Budapesti Történeti Múzeum Kiállítóterében. Seres Gerda írt róla a Kultúra.hu oldalán.

„CiciKrisztus. Nehéz elképzelni ennél hatásvadászabb címet. Pedig Nick Hornby történetének (eredeti címe: NippleJesus; M. Nagy Miklós fordításában itt olvasható) alaphelyzete roppant hétköznapi: van egy 190 centis, száz kilós férfi, aki kidobóként dolgozik a Casablanca nevű diszkóban. Ittas „taknyokat” hajigál ki néhány pofon kíséretében, vagy kokósokat fejel le. De nehogy azt higgyük, hogy ő ezt élvezi! Bodor Géza monodráma-átiratának főhőse ez a „biztonsági szakértő”, aki ha bármi lehetne, Tiger Woods lenne, és naphosszat a golflabdákat ütögetné – esetleg cigivel a szájában.

Szóval adott ez a 45 év feletti, semmilyen képzettséggel nem rendelkező fickó, aki egyik éjszaka rádöbben, hogy a zsebkéses vagányok világában az ő bunyóhoz edzett, keménykötésű alkata már édeskevés, így kioszt néhány alkalmi pofont és odébbáll. Na de milyen lehetőségei vannak? Nem sok, mégis adódik egy munka, amely viszonylag egyszerűnek tűnik: egy kortárs galériába keresnek biztonsági őrt. Ez a történet kiindulópontja. Dave – Ficzere Béla pazar, sallangmentes alakításában – ott áll előttünk a Budapesti Történeti Múzeum kiállítóterében, és meséli az elmúlt napok, hetek történéseit. Bodor Géza meghagyta a történet amerikai miliőjét, mégis érvényesen szól itt, Budapesten is, és nagyon jót tesz neki ez a múzeumi környezet” – írja Seres Gerda.

Az előadás műfaji megjelölése: kulturális összművészeti kaland, hiszen egy tárlatvezetéssel összekapcsolt előadásról van szó. Ennek kapcsán Ficzere Béla a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott:

„Egyetemes válaszokat nem kapunk, de nem is ez a célunk. Dave értelmezései, kérdésfeltevései azonban az előadás után mindenképpen gondolatot ébresztenek, arra ösztönzik a nézőt, hogy ő is elkezdjen gondolkodni. 

A darab előbemutatóján is azt tapasztaltuk, hogy ez a monodráma párbeszédre hívja az embereket, mindenki tud valamilyen véleményt formálni arról, miként lehet a művészetet értelmezni.”

Jegyet itt tudnak váltani a produkcióra.