Az Átrium új bemutatója, a Mefisztó Klaus Mann Mephistójának szabad átirata a kortárs kabaré műfajában, sok zenével és meglepetéssel. Az Urbán András rendezte előadásban Péterfy Bori a többi színészhez hasonlóan sokféle karaktert villant fel. 

– Milyen munkamódszerrel dolgoztatok a Mephisto-átiraton?

– Mikó Csabának az eredeti regényből készült változatát használtuk alapanyagnak, de rengeteg improvizált jelenetet is csináltunk közösen. Az előadás magja a színészek improvizációiból állt össze. Egészen felemelő, hogy jeleneteket, szövegeket is írhattunk magunknak. Nagyon izgalmas, szuper munkamódszernek gondolom. Teljesen otthon vagyok ezen a terepen. Harminc éves színészi pályafutásom alatt nagyon gyakran dolgoztam így. Többek között a FEKETEország és a Hazámhazám is így készült. Nagy élmény volt újra úgy dolgozni, ahogy régen az Arvisurában, aztán a Krétakörben. Hogy ennyire a színész felelőssége, milyen lesz a színpadon eltöltött idő. Nem egy megírt szöveget kell megtölteni élettel, hanem gyakorlatilag az egész színpadi jelenlétet ki lehetett találni. Ez a szabadság rendkívül inspiráló volt.

–A tabudöngető, társadalomkritikus színházáról ismert Urbán András rendezése  a mai magyar közállapotokra reflektál?

– A magyar színházban ritkán látott stílust képvisel Urbán: eleve van egy nagyon izgalmas és szabad, punk, trash világa. A Mephisto egyetemesen és állandóan a megalkuvásról, az árulásról szól. Bárhol és bármikor az aktuális politikai helyzetre utal, hiszen kevés olyan békés hely van a világon, ahol nincsenek társadalmi problémák. Nálunk pedig nagyon durván jelen vannak.

– Milyen nőtípusokat formálsz meg az előadásban?

– A saját improvizációnk által kialakult karaktereket elevenítünk meg, de alapvetően a darabban szereplő nőket és férfiakat egyaránt megjelenítjük. Mivel nem klasszikus értelemben történnek a jelenetek, ezért minden belefér. Vizuális és hatáselemek jelennek meg eklektikus stílusban, amin áttüremkednek a darab nagyon fontos, ikonikus jelenetei. Mindez úgy, hogy teljesen átszűrjük magunkon és személyesen belevisszük magunkat.

– A nők hálójában vergődő Hendrik Höfgenre való utalás, hogy öt színésznő veszi körül?

– Ez jól reflektál arra, ami most a világban történik: hogy minden téren, helyzetben és szerepkörben jönnek előre a nők. Ebből a szempontból nagyon aktuális ötlet, hogy nők játszanak mindent egy darabban a férfi körül. És persze azok a problematikák is megjelennek, amikkel a nők küzdenek, ami miatt 2021-ben is fojtogató a nők helyzete a világban és Magyarországon, mint az abúzus, a családon belül erőszak. Egy macsó társadalomban a Höfgen-féle férfiak legalizálják a nők ügyében hozott döntéseket.

– A Nemzeti óta először játszol Alföldivel. Milyen az egymásra találás a színpadon? Visszajönnek a fényes idők emlékei? 

– A Három nővérben játszottunk együtt Robival. Nagyon jó volt újra együtt dolgozni vele a Mefisztóban. Általában előre szoktam nézni, ezzel együtt úgy gondolok vissza a nemzetis évekre, hogy az egy nagyon jó időszak volt az életemben. Borzalmas nagy vesztesége mind a magyar színházi világnak, mind Robinak, az összes színésznek, de legfőképp a közönségnek. Olyan előadások születtek, amelyek mind a mai napig telt házzal mennének, helyettük most bevattázott fél házzal mennek olyan előadások, amelyek keveseket  érdekelnek.

– A Mephisto történet alapfelvetése, hogy hová vezetnek az apró alkuk, a politikai széljárásoknak való megfelelés a könnyebb érvényesülés érdekében, az értelmiség lefekvése a hatalomnak. Téged mi mentett meg attól, hogy ne add el magad? 

– Személyes döntésen múlik, hogy eladod magad, vagy sem. Engem mindig jobban érdekelt a pénznél, hogy hiteles és jó dolgokat hozzak létre olyan emberekkel, akiket sokra tartok. Azt hiszem, ez ment meg bárkit egy ilyen döntéstől. A hatalom, meg az a fajta hírnév soha nem izgatott, amit a hatalmi lépcsőfokokon lehet elérni.

– A küzdelmesebb utat választottad?

– Szerintem mindenkinek küzdelmes, annak is, aki beáll a hatalom mögé, élharcos lesz, mert önmagával szemben kell megküzdenie. Alapvetés, hogy a művészet szabad, és semmiféle hatalomnak nem hódolhat be. Ez örök érvényű igazság, ha valaki megszegi, onnantól nem művész.

– A höfgeni tündöklést látványos bukás követi…

– Manapság sajnos nincsenek következmények, az igazság sem győzedelmeskedik. Sokkal szomorúbbnak látom ilyen értelemben a mostani világot. Teljesen következmények nélküli minden döntés, épp ezért sokkal nehezebb mindenkinek személyesen tartania magát, és azt mondani: nem állok be a sorba, nem adom el magam. A veszteség maximum az lehet, hogy elveszíti a „művész” titulust.

Az interjút készítette: Szentgyörgyi Rita

A Mefisztó című előadás nyilvános főpróbájára június 25-én este fél 8-kor és 26-án délután 6 órakor, bemutatójára 27-én este fél 8-kor kerül sor az Átriumban. További előadások: június 28., július 13., 15. este fél 8.

Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia színpadi átirata alapján Urbán András és a társulat: MEFISZTÓ

kortárs kabaré egy részben

játssza: Alföldi Róbert, Hartai Petra, Huzella Júlia, Nagyabonyi Emese, Péterfy Bori, Tornyi Ildikó

zenekar: Gátos Iván, Nagy Zsolt, Studniczky László ’Zsatyi’

koreográfus: Widder Kristóf, jelmez: Pető Kata, zenei vezető: Gátos Iván, fővilágosító: Ilyés Róbert-Leó, súgó: Zsolnay Andrea, segédrendező: Bali V. Gergő, produkciós menedzser: Studniczky László, koordinátor: Nyulassy Attila, műszaki vezető: Czibor Attila, produkciós vezető: Ugrai István, producer: Zsedényi Balázs, rendező: Urbán András

Megtekintését 18 éven felülieknek ajánlják. Az előadást 1 óra 50 percben, szünet nélkül játsszák.