Alföldi Róbert képes nemet mondani, hatékony, határozott, de nem kegyetlen. Tudja, hogy okosan döntött, amikor annak idején beszállt a tévézésbe – ugyanis az meghozta neki az országos ismertséget. A Forbes magazin kérdezte 100 selfmade magyar sorozata keretében.
„Nem tettem mást, csak végeztem a dolgomat, és éltem a lehetőségekkel. Vagyis ami rajtam múlt a karrierépítésben, azt okosan csináltam” – fogalmaz Alföldi Róbert, miután arról kérdezik, mit is jelent az ő esetében a selfmade-ség. Azt mondja, nem tudatosan, előre megtervezve a lépéseket alakította pályáját sikeresre. „Hanem úgy, hogy aránylag jól döntöttem, amikor valamire igent vagy nemet kellett mondanom.”
Az első okos szakmai döntése talán az volt, amikor a Színművészeti befejezése után, 1992-ben csatlakozott a Vígszínház társulatához. „Azért az nem olyan nagy cucc, hogy huszonévesen igent mondasz a Vígszínháznak, mert persze zseni voltam már akkor is, de azért annyira nem” – mondja. Azt viszont határozottan okos lépésnek nevezi, hogy belevágott a kereskedelmi tévézésbe, először még 1998-ban, és öt éven át vezette az RTL Klub Jó Reggelt! (később Reggeli-Delelő) című műsorát. „Pedig ezt akkoriban egyáltalán nem fogadták el, azt tartották rólunk, hogy eladtuk, hiteltelenné tettük magunkat. De meggyőződésem, hogy ha akkor nem tévézek, most nem tartanék itt, és nem engedhetném meg magamnak ezt a viszonylagos szabadságot.”
A képernyő kétségkívül országos ismertséget hozott neki, ami szerinte egyszerűen a világ működésének köszönhető. „Nekem innentől nem kellett azért megküzdenem, hogy kíváncsiak legyenek rám.”
(…) A 2010-es kormányváltáskor két és fél éven át „a Nemzeti Színház jövő héten leváltandó igazgatója” lett. „Nem volt az elmúlt száz évben színházigazgató, akiért hajnalonta, esőben ezrek álltak volna sorba” – mondja. A mandátuma lejárta előtti hónapokban ugyanis tömegek tolongtak, hogy jusson nekik jegy a nemzetis előadásokra, hiszen köztudott volt, hogy Alföldi távozása után lekerülnek a műsorról.
Szerinte nem az a nehéz, hogy valaki a siker csúcsára kerüljön, hanem az, hogy ott is maradjon. „Ez összefüggésben van azzal, hogy mit képvisel az ember, mennyire önazonos. Én pedig húsz éve ugyanazt mondom” – szögezi le Alföldi.
(…) „Rettegek attól, hogy begyöpösödöm” – mondja, hozzátéve, hogy ezt segít elkerülni a szabadúszás, a sok külföldi munka, és hogy azt vállal el, amit akar.