Ősbemutatót tartott a Szegedi Nemzeti Színház társulata: Alföldi Róbert rendezésében április 29-én debütált Székely Csaba Mária országa című új darabja a Kisszínházban. A bohózatba hajló játék a történelmi tényekre ügyelve a Nagy Lajos király halála utáni Magyarország zűrzavaros, ma is ismerősnek tűnő viszonyaiba enged bepillantást. Hollósi Zsolt kérdezte Alföldi Róbertet. Lapszemle.
A Mária országa szinte polgárháborús időszakban játszódik, utalt rá az olvasópróbán, hogy az eredménytől függően akár egészen más lehet a jelentése a darabnak az április 3-i választások után:
„Közben rájöttem, hogy ennek igazából nincs jelentősége, mert az alapképlet ugyanaz. Biztosan nagyon sokan örülnek a választás eredményének, nem titok: én nem tartozom közéjük. Ugyanakkor nagy élmény most ezzel a témával ilyen felszabadítóan pofátlanul foglalkozni. Viccesen, röhögve, abszurdan, a legbátrabb poénokat is használva. Az elmúlt hónapokban nagyon bepörögtünk, sokan azt szerettük volna, ha kormányváltás történik. Ez az előadás nagy segítség abban, hogy ezt a problémát le tudjam tenni, ki tudjak belőle lépni, ne foglalkozzak tovább vele. Székely Csaba darabja alapvetően arról szól, hogy mindenki magának akarja a hatalmat. Mindenki mindenkit ki akar nyírni. Ebben több mint hat évszázad alatt sem sokat változott az ország. Érdekesnek találom, hogy az akkori történelmi gócpontnak mi lett a megoldása. Végül egy olyan emberhez került a hatalom – Luxemburgi Zsigmondhoz –, akit mindenki hülyének nézett. Ő persze kiröhögött mindenkit, mert sokkal fontosabbnak tartotta az életet, az élvezeteket, mint a hatalmi játszmákat. Sokat gondolkodtam azon is, hogy miközben Luxemburgi Zsigmond ötven évig uralkodott, és igazán hatékony, sikeres, nagy királlyá vált, aki alatt fejlődött az ország, tényező volt Európában, mégsem alakult ki olyan hatalmas kultusza, mint például előtte Nagy Lajosnak vagy később Mátyás királynak. (…) – Miközben a mai magyar közéletről szól, a szerző ezt hihetetlen eleganciával, kreativitással teszi. Reményeim szerint felszabadító erejű előadás lesz, ami azt is megmutatja, hogyan is láthatnánk a közéletünket. Különösen, ha nem határozná meg ennyire az életünket” – fejtette ki Alföldi Róbert.
Arról is beszélt, mit szólna, ha valaki váratlanul főszerepet ajánlana egy filmben: „Persze, hogy nem mondanék nemet, de ilyesmi több szempontból is elképzelhetetlen. Annyira be vagyok rakva valahova, hogy nem gondolom, ha rám építenének egy filmet, akkor az pénzt kapna. Legyünk realisták! Furcsán átalakul a szakmai életem. Sokat játszom, például áprilisban szinte minden este és nagyon jókat, de rendezőként már sokkal kevesebb a lehetőségem. (…) Sok kollégám figyelmeztetett, hogy minek pofázom, nem kellene. Erre azt mondom: amit lehetett, én megtettem, nem rajtam múlott. Nem tudom, hogy a hétköznapokban, a való életben is ugyanez az intolerancia, elképesztő sötétség és félrevezetettség uralkodik-e, mint a facebookos kommentekben. Szerintem a való életben sokkal kevésbé működik így, mint a sokkal provokatívabb online világban.”
A Halhatatlanok Társulatának kuratóriuma idén is négy kategóriában jelölt ki négy-négy művészt, akikre június 4-ig szavazhatnak a nézők. A színészeknél is rangos a lista, csupa közönségkedvenc, elismert művész szerepel rajta: Alföldi Róbert, Blaskó Péter, Dunai Tamás, Máté Gábor. A kérdésre, szeretne-e halhatatlan lenni, azt felelte: „Igen, persze, ki nem szeretne! Nagyon jólesett, hogy jelöltek. Az elmúlt években, évtizedekben nem nagyon halmoztak el állami díjakkal, és ezek a civil elismerések kicsit helyre tudják rakni az ember ezzel kapcsolatos fájdalmait. A jelöltek névsora is azt jelzi számomra: ebben az esetben tényleg a teljesítményt értékelik. Csodálatos kolléga mindhárom jelölttársam, megtisztelő velük együtt szerepelni a szavazáson. Erősíti az ember önbecsülését.”
A teljes interjú ITT érhető el.