Alföldi Róbert nem ért egyet azzal, amivé 2020 óta az SZFE vált, ám mégis arra biztatja a fiatalokat, hogy ha a színészi pályát választanák, jelentkezzenek oda, jóllehet, az ott oktatók közül nem mindenkit tart alkalmasnak a feladatára – számolt be a Blikk Fix TV műsora alapján, amelyben Bóta Gábor kérdezte az alkotót.

„Talán abban is igazság van, hogy változtatásokra volt vagy lett volna szükség az egyetemen. De nem így, hogy bejön egy alezredes és az volt kancellárnak kinevezve… Nem szokás ilyet mondani, mert nem elegáns, de bizonyos neveket látva azok közül, akik tanítanak, kíváncsian várom az elkövetkezendő generációkat. Miközben végtelenül igazságtalan vagyok, mert akárhány fiatalember megkeres, hogy színész szeretne lenni, de nem szeretne oda jelentkezni, én mindegyiknek azt mondom, hogy de, jelentkezz. Így sem biztos, hogy sikerül a szakmád, de legalább lesz egy diplomád” – fogalmazott a Bóta Caféban Alföldi Róbert, aki úgy látja, kevesen, de akadnak olyan emberek az egyetemen, akikről jó véleménnyel van.

„Én is előítéletes vagyok, egyáltalán nem tudom, milyen munka folyik ott. Ki fog derülni, amint kijönnek az első osztályok. Nem mentem fel, végtelenül autokratikusnak, igazságtalannak, hazugnak tartom az egész dumát, amivel hatalomból ledózeroltak egy százhuszonöt éves intézményt és sóval hintették be, majd kidobták a magyar színház elmúlt ötven évét az ablakon, és azt mondták rá, szar” – fejtette ki Alföldi Róbert.

Az alkotó szerint az SZFE példája egy olyan eset, aminekhez hasonló szituációkat mindenki megél, aki ma Magyarországon él:

„Ez a nagyon okos ebben a rendszerben: hogy valahogy megteremti azt a helyzetet, hogy igazán nem lesz más választásod, mint hogy ha nem is értesz vele egyet, de valahogy beállj a működésébe. És abban a pillanatban, hogy beállunk a működésébe, abban a pillanatban legitimizáljuk. Még akkor is, ha előtte én is, te is, nem tudom, hányan ott álltunk és tüntettünk a némaságunkkal, amikor ez a lerohanás történt. De nem tudom azt mondani egy fiatalembernek, hogy igen, igazad van, és menjenek a francba és szégyelljék magukat és ezért ne jelentkezz oda. És igazából valahogy szerintem jogom sincs… Kezdek ebben egy kicsit változni, és nem tudom, hogy ez a beletörődésem vagy beleszomorodásom-e a rendszerbe vagy ebbe a társadalmi-kulturális közegbe, amiben élek. De valahogy egyre jobban azt gondolom, hogy nem nagyon van jogom számon kérni senkitől az ilyen típusú magatartását.”