A Bartók Tavasz Fesztivál EXTRA videósorozata ott járt a Parsifal főpróbáján, ahol Almási-Tóth András rendezőt kérdezték az új színpadra állításról.

Utolsó zenedrámájában, a Parsifalban Wagner a világ csábításaitól és a bűnös vágyaktól való félelmet írja meg egy megváltástörténetbe ágyazva. A mű valójában ünnepi színpadi játék, nem is opera. Sokan – talán saját félelmükből adódóan – épp azzal kritizálták a zene és egyben a szövegkönyv szerzőjét, ami a darab erényének és különleges összetettségének is mondható, vagyis hogy az egyházi témát személyes hangvétellel jeleníti meg, melyben a szerelem vallásos és profán felfogása keveredik.

Az új előadás látványvilágát a Porgy és Bess, valamint A tündérkirálynő után ismét Sebastian Hannak tervezi, a rendezést Almási-Tóth András művészeti igazgató jegyzi.

„Számomra a Parsifal az egyén fejlődéstörténete. A Grál az emberi élet legmagasabb rendű megnyilvánulásának a szimbóluma. Az operában, vagy ahogyan Wagner nevezte, színpadszentelő ünnepi játékban szereplő, a Grálhoz köthető személyek pedig az ehhez az eszményhez vezető életútnak egy-egy lehetséges módját testesítik meg. Mást jelent Parsifal, mást Amfortas és Klingsor. Különböző utakat jeleznek, amelyek közül Parsifalnak választania kell, hogyan élje az életét, ehhez milyen döntéseket kell meghoznia. Parsifal története szervesen kapcsolódik a régi hősmondákhoz, amelyekben az egyén öntudatra ébred és megtalálja saját küldetését” – nyilatkozta a rendező a Papageno-nak.