Litvániából, Klaipedából érkezett a Patchwork Fesztivál első napjának másik előadása, a Fehér altató. A Šeiko Šokio Teatras az óvodások számára mesélt szavak nélkül, a mozdulatok nyelvén egy fehér világról, amely nincs is olyan távol a miénktől.
A Fehér altató alaphelyzete minden gyereknek és kisgyerekes szülőnek ismerős napi rutin lehet: közeledik az este, a lefekvés, az ezzel járó elválás és az azt kísérő szorongás ideje. Vége a játéknak, jön a kell ideje (enni kell, aludni kell), és ha végre mindenki elnyugodott, érkezhet az álom, ami segít közel hozni azt, aki annyira hiányzik.
Kékes fénnyel megvilágított fehér tér fogadja az előadás nézőit a Győri Színház Kisfaludy termében. A gyerek közönség igencsak vegyes életkorú, vannak nagyon kicsik és iskolások is, de többségében érdeklődve nézegetik az üres térben elszórva elhelyezett és fénynyalábbal kiemelt fehér tárgyakat a földön: elöl edényeket egy rakáson, hátul egy nagypárnát, oldalt egy nyuszit és egy halom fehér homokot. Ebbe a térbe lép be középen egy Nyúlkislány, kezében egy nyuszifigurával. Nem tesz úgy, mintha fal lenne köztünk és közte, vidáman üdvözöl bennünket. A hosszan szemlélhető tér és ez a kedves gesztus vonja be az előadás világába és teszi kíváncsivá a néző gyerekeket.
A kislány kerek, áradó mozdulatai, játéka a nyuszibabával derűt és harmóniát áraszt, hamarosan azonban két groteszk figura, Kacsa apó és Tehén anyó érkezik a nézőtér felől, hangosan nyögdécsel az egyik, levesestálat tart kezében a másik. Nemcsak új hangot hoznak az addigi lágy muzsika helyébe, hanem velük együtt (a ruházatukon) megjelenik a fekete is az eddig makulátlan fehér térben. És megjelennek a szabályok is, ami alól a Nyúlkislány pajkosan, játékosan, de konokul igyekszik kibújni. Pedig szeretetteljesek a párna felé terelő szögletes, groteszk mozdulatai apónak és anyónak, de a kislány egyre növekvő szorongását csak az álom tudja feloldani.
Álmában a Nyúlkislány végre azzal találkozik, aki igazán hiányzik neki: az édesanyjával, akivel összefonódnak a mozdulatai, és ismét könnyű és áradó lehet minden pillanat. De az álom tovatűnik, és csak egy nagyobbacska játéknyulat hagy maga után, ami szeretettel öleli át a kislány játéknyusziját. A kislányt kétségbeesett harag fogja el láttukra, tehetetlen dühvel hajítja szanaszét őket, öklével veri a homokot, beletenyerel, majd egy pillanat alatt megtörténik a megmagyarázhatatlan csoda. Az indulatok átfordulnak a kislányban, tenyerével a homokból utakat húz a játéknyulakhoz, majd visszalépegetve velük szeretetteljesen magához öleli őket.
Megindítóan szép előadás a Fehér altató, amit nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadott a győri közönség.
Szerző: Szűcs Mónika