“Ami itt folyik, az nem kultúrharc, hanem lökdösődés” – Demeter Szilárd arról ír, hogy mi a nemzeti

Arról, hogy mi a nemzeti címen tett közzé véleménycikket Demeter Szilárd. Az Indexen megjelent írását a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, korábbi kormánybiztos azzal kezdi, kollégái információi szerint „leleplező” videóriport készül arról, „hogyan biztosít lehetőséget a libernyákoknak”.

Röviden elintézhetném egy vállrándítással, hogy hát ez a dolgom (mármint a lehetőségek biztosítása a teljes kulturális paletta számára), de ha már a vélhetően jobboldali kultúrharcosok ekkora munkát fektetnek egy leleplező anyagba, megérdemelnek egy kissé hosszabb reakciót

– vezeti fel cikkét Demeter.

Ezután öt pontba szedve vázolja saját kultúraeszményét és a kulturális támogatásokról vallott elveit. Ezek lényege, hogy a „magyar kultúra nemzeti kultúra”, a gondolat-, vélemény- és szólásszabadságot meg kell védeni (akár azok véleményszabadságát is, akik „újhülye”, progresszív gondolatokat követnek), a magyar nemzetből, magyar nyelvből kizárni pedig senkit nem lehet.

Fotó:MTI / Koszticsák Szilárd

„Sok olyan politikai ellenfelem van, akinek a teljesítményét elismerem és tisztelem. És sok olyan elvbarátom, aki legszívesebben a síromon táncolna. De ez mindegy is: a magyar kultúra egészét tekintve a következő száz év időtávján teljesen érdektelen, hogy ki a barát, ki az ellenfél/ellenség, az is, hogy a mai korcsmában ki hogyan szavaz. Az a lényeg, hogy ki mit tesz le az asztalra. Kultúrszociológiai faktum, hogy a kortárs művészeti alkotások kb. 80 százaléka elenyészik, legtöbb húsz százaléka marad fent. Hogy ki tartozik majd abba a húsz százalékba, azt nem én döntöm el, nem is a szakma, de még csak nem is a kultúrharcosok – hanem az idő. Ezért kell nekünk a száz százaléknak lehetőséget biztosítani. De nem alanyi jogon. Iránytűként – állami intézmény vezetőjeként, közpénzből működő közalapítvány kuratóriumi elnökeként – a döntéseimet, döntéseinket csak és kizárólag az Alaptörvényben rögzített értékkészlet alapozhatja meg. Ami azon kívül esik, arra jogszerűen nem ítélhetünk meg közpénzt – ami azon belül jön létre, az támogatandó” – írja Demeter.

Azt is hozzáteszi: “Az elvi hozzáállástól ellépve az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem jut elegendő. Ezért szoktam mondani, hogy ami itt folyik, az nem kultúrharc, hanem lökdösődés, aminek az a tétje, hogy kinek mekkora szelet jut a véges tortából. Pláne, hogy válságos időket élünk, vége a forrásbőségnek. Ilyenkor a lökdösődés fokozódik. Lesz itt még cicaharc…”

Végül megjegyzi, a kultúrpolitikában nem dönthet mindenki javára, de az igazságos döntésre törekszik.

Demeter Szilárd elődjét a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatói székében, Prőhle Gergelyt azután távolították el pozíciójából, hogy a kormányközeli Magyar Idők több publicisztikájában is elmarasztalták, amiért baloldali írók is szerepelhetnek a PIM programjaiban. Prőhle lapunknak később úgy nyilatkozott, „lényegében annak lettem áldozata, hogy a Fidesz beépítette magába a jobbszélt”.