Egy hajdani szerelmes levél egészen megmérgezi a Kelemen házaspár életét: Vilma számára világossá válik ügyvéd férje több jellemhibája, Kelemen pedig a feleségére leselkedő farkastól kezd el rettegni, aki nem is olyan mesebeli, hiszen az egykori udvarló képében újra feltűnik. Molnár Ferenc A farkas című vígjátékát a dunaújvárosi Bartók Színház mutatta be Papp Dániel, Mikecz Estilla és Jerger Balázs főszereplésével. A rendezővel, Ágoston Péterrel beszélgetett a Fidelio.

Színészként dolgozik, ez az első rendezése, és azonnal Molnárhoz nyúlt. A kérdésre, mit jelent egy színésznek Molnár Ferenc, kifejtette:

„Nem akarok általánosítani, de nehezen képzelem el, hogy egy színésznek ne okozna örömöt, ha Molnár-karaktert játszhat, vagy akár egy Molnár-anyaggal dolgozhat bármilyen formában. Van, aki szerint poros, de ez a gondolat azonnal elpárolog, amint elkezdjük a szerző egy darabját közelebbről felfedezni. Molnár az emberi viszonyokkal, érzelmekkel foglalkozik, pont olyan dolgokat tart fontosnak műveiben, amilyeneket egy színész is fontosnak tart egy próbán, előadáson. Vérbeli színházi szerző, és szerintem nemcsak a színházhoz értett, hanem magához az emberi lélekhez is. Iszonyatos pasas volt, ezt tudjuk, két kanállal habzsolta az életet. Sokat tapasztalt az emberekből, emiatt nagyon sokat tudott róluk, amit meg nem tudott, azt folyton kutatta. Számomra azért izgalmas Molnárral foglalkozni, mert minden egyes mondata mögött olyan igazság van, ami rögtön arcon csap, és hatalmas kihívás megfejteni, színpadon megfogalmazni.”

Azt is hozzátette: „Szögezzük le: Molnárban lehet bízni. Nála érdekes tud lenni, ha egy felvonáson keresztül két ember csak ül, beszélget, és csak egy pincér mozog a térben, mert akkor is harapni lehet a levegőben a feszültséget.

Ez az embereket érdekelni fogja, amíg világ a világ.

Ami rólunk szól, az mindig érdekes” – fogalmazott Ágoston Péter.

A rendezésről szólva kifejtette: „Azt például mindig is tudtam, hogy mi, színészek mennyire kiszolgáltatottak vagyunk sok szempontból, de hogy ezt mint külső szemlélő tapasztaljam meg, az elképesztő volt. Nem új élmény, de más megvilágításba helyeződött az összmunka. Egy előadást létrehozni nagyon komoly csapatmunka, mégis kulcsfontosságú szerep jut a rendezőnek. Ha az embernek nincs elképzelése, koncepciója, azt azonnal megérzi a színész. Én igyekeztem olyan rendező lenni, akivel magam is szeretnék dolgozni: aki felkészült és tudja, mit akar, közben ügyel arra, hogy teret adjon a kollégáknak, hogy mindenki magából fogalmazhasson. Egyikük utólag meg is kérdezte, sikerült-e, amit a legelején elképzeltem, és azt válaszoltam, hogy hála Istennek, nem, mert sokkal jobb lett. Az előadás azokon az alapokon áll, amelyekről a szinopszisban írtam, de minden mást a színészek töltöttek meg élettel. Tudod mit, mégis van valami, amit megtanultam:

semmilyen konvenciónak nem akarok megfelelni.

Tehát ha engem Molnár érdekel, akkor pont hidegen hagy, hogy valaki szerint ez idejétmúlt vagy nem izgalmas, mert ha én kezdeni akarok vele valamit, az nem véletlen.”

További részletek és jegyvásárlás a Bartók Színház oldalán»»»