Vannak, akik félnek megvalósítani az álmaikat. Demeter Annát nem ilyen fából faragták! Fiatal felnőttként szeretett bele a cirkusz káprázatos világába, majd elhivatottságának, akaraterejének és a csapatmunkának hála három év alatt létrehozta különleges lengőkötél számát. Már túl van egy sikeres ifjúsági cirkuszfesztiválos fellépésen, januárban pedig a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon lép a porondra. Milyen utat járt be, hogy beteljesítse az álmait?

A cirkusz iránti rajongásod gyermekkorodból fakad?

Amióta az eszemet tudom, imádtam a művészeteket, főleg a színházat és a táncművészetet. Művészeti iskolába jártam, tíz éven át táncoltam, mialatt számtalan táncstílust elsajátítottam. Viszont a cirkuszművészettel csak viszonylag későn, 20 évesen kerültem kapcsolatba azáltal, hogy négy évvel ezelőtt eljöttem a Fővárosi Nagycirkuszba egy alkalmi hostess munkára. Azonnal lenyűgözött a cirkusz káprázatos világa, ezért állandó hostess munkát vállaltam az intézményben, majd egy évvel később a külügyi osztályon kezdtem el dolgozni. Jelenleg is a Fővárosi Nagycirkuszban fellépő külföldi artistaművészeket segítem külügyi munkatársként.

A fordulópontot a 2018-as Vízicirkusz – Atlantic Flight című műsor hozta el, amikor Syulgina Maria és Pisarev Evgeny levegőkötél számát látva végleg eldöntöttem, hogy artista szeretnék lenni. Ez egy nagyon ritka zsáner Európában, ezért is szerettem volna egy ilyen különleges számot létrehozni, sőt egy továbbfejlesztett verzióját bemutatni: a vertikális kötelet kombinálva a lengőkötéllel.

Innentől kezdve felgyorsultak az események?

Igen, először egyedül, majd a magyar artista barátaim segítségével próbálni kezdtem, privát órákat vettem és több budapesti próbahelyszínen gyakoroltam, majd 2020-ban felvételt nyertem a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium felnőtt képzésére. A felvételire Pósfai Zoltán készített fel, így luftbalett kötélen már be tudtam mutatni egyszerűbb trükköket, aminek köszönhetően látott bennem fantáziát a felvételiztető bizottság.

Kaptál olyan kritikát, hogy te 22 évesen már idős vagy, hogy megtanuld ezt a szakmát? 

Tény, hogy jobb, ha valaki már gyermekként elsajátítja az alapokat, de vannak kivételek, például Pósfai Zoltán 30 évesen kezdte el az artista szakmát, ma pedig nagy szaktekintélyként tartják számon. Úgy gondolom, ha valaki teljes szívvel beleveti magát valamibe, akkor sosincs késő megvalósítani az álmait.

Milyen nehézségekbe ütköztél az artista tanulmányaid elején? 

A táncnak köszönhetően a hajlékonysággal nem volt gond és tériszonyom sem volt, viszont a fizikai kondíciómon bőven volt mit javítani. Emlékszem, amikor kitaláltam, hogy kötélszámot akarok csinálni, még a kötélre sem tudtam felmászni. Rengeteget tréningeztem, leginkább saját testsúllyal végeztem gyakorlatokat, párhuzamosan pedig a légtornász mozdulatokat gyakoroltam. Fokozatosan egyre erősebb lettem, de az erősítő edzéseket azóta is folyamatosan végzem. Az Artistaképző első félévében belekóstoltam a zsonglőrködés, az akrobatika, a légtornászat és az egyensúlyi zsánerek alapjaiba. Ezt követően szakosodtam a lengőkötélre. Idén nyáron fejeztem be az intenzív kétéves felnőttképzést, majd beiratkoztam a ráépülő egy éves művészképzésre, amiből még fél év van hátra, de már gőzerővel dolgozom a diplomamunkámon. Gyakorlatilag nincs magánéletem, de nem bánom, mert semmi mást nem csinálnék szívesebben. Nevezhetjük ezt egyfajta megszállottságnak is.

Mit szóltak hozzá a szüleid, hogy beszippantott a cirkusz világa és artista lett belőled?

Ők az élet teljesen más területén dolgoznak, de ennek ellenére teljes mértékben támogatnak. Természetesen ott munkál bennük a szülői féltés, de bíznak bennem és a döntésemben. Nagyon érdekli őket a cirkusz világa, mindig szívesen nézik a videóimat, és amikor tudnak, eljönnek az előadásaimra.

Számodra mi adja a cirkusz igazi varázsát?

A többi cirkuszhoz hasonlóan a Fővárosi Nagycirkuszban is egy nagy család vagyunk, ahol mindenki segít a másiknak. Óriási bizalom köti össze az artistákat és a dolgozókat. Ez egy folyton pulzáló, változó világ tele művészettel. Nézőként és artistaként is csodálatos dolog számomra átélni a nézők és a fellépők között létrejövő varázslatos kapcsolatot és a kölcsönös boldogságot. Amikor fent vagyok a magasban, olyan mintha repülnék! Nem tudom megunni, imádom!

Úgy tudom, hogy a lengőkötél számod létrejötte is egy igazi csapatmunkának köszönhető.

Pontosan, hiszen a cirkusz világában a háttérben többen dolgoznak egy produkció megszületésén. Rengeteget köszönhetek az artistaképzős tanáromnak Simet Olgának, a szám rendezőjének, a Hortobágyi Károly-díjas Kristóf Krisztiánnak, a koreográfiáért Vellai Krisztinának, Oksana Pylypchuknak és Demjén Natáliának a tanácsaiért és annak a sok nagyszerű artistaművésznek, akiket a barátaimnak tudhatok. Hittek bennem és segítettek, hogy túllépjek a határaimon.

A produkciódban 10 méteres magasságban hintázol és hajtod végre a trükköket, miközben egy angyalt jelenítesz meg. Miért esett a választásod erre a természetfeletti lényre?

Közel áll hozzám az angyalok segítő karaktere, akik, mint tudjuk „repülnek” és elhozzák a boldogságot az embereknek. A külügyes munkámban én is nap mint nap segítek másoknak, artistaként pedig szeretném boldoggá tenni a közönséget.

A Queen együttes Bohemian Rhapsody című száma szól a produkcióm alatt annyi változtatással, hogy a szám elején egy 14 éves kislány, Angelina Jordan énekel. A sötétbe borult porondon egy szív világít, ami Freddie Mercury lelkét szimbolizálja, az angyal pedig lejön érte a Földre és elviszi a mennyországba.

Queen rajongó vagy?

Nagyon szeretem az összes dalukat, Freddie Mercury átütő karaktere utánozhatatlan. Kifejezetten inspiráló, ahogy eljutottak a világsikerig. Nagyon kitartóak voltak és bár sok nehézséggel találkoztak, de mindig megoldották és túljutottak rajta. Ez úgy érzem, rám is igaz.

Most már nem csak nézed, hanem fel is lépsz a fesztiválokon. December közepén a 11. Dniproi Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon arany minősítést kaptál a szakmai zsűritől. Milyen élmény volt az első cirkuszfesztiválod fellépőként?

Óriási élmény volt, a fesztivált egy kőcirkuszban rendezték meg, a nézőtéren kétezer ember tapsolt. Az ukrán cirkuszművészet, akárcsak a magyar, lenyűgöző. Nagy motivációt jelentett számomra, hogy milyen magas színvonalat képviselt a 185 versenyszám, akik között egészen fiatal, akár hatéves gyerekek is voltak. Rajtam kívül a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium végzős diákja, Russnák Regina lépett fel gurtni számával, Roberto Vargas Junior görgőszámával és Varga Rico zsonglőrprodukciójával. Mind a négyen arany minősítést kaptunk, Rico pedig szóló kategóriában elnyerte a legmagasabb díjat, a Grand Prixet.

Nemsokára újabb megmérettetés vár rád, ugyanis január 11-én kezdődik a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál, ahol a Newcomer Show-ban fogsz a közönség elé lépni. Mi a véleményed a budapesti fesztiválról, és mit vársz a szereplésedtől?

A Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál nyilvánvalóan nagyon közel áll a szívemhez. A két évvel ezelőtti fesztiválon minden műsort megnéztem, és teljesen elbűvölt, hogy milyen tehetséges artisták léptek fel. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a világ egyik legrangosabb cirkuszfesztiválján a fiatal tehetségek műsorában léphetek a közönség és a rangos szakmai zsűri elé. Ilyenkor Budapestre figyel a világ, számos cirkuszigazgató, impresszárió és cirkuszi szakember tekinti meg a műsorszámokat, ezért minden artista számára presztízsértékkel bír, ha meghívást kap rá.

Ha jól sikerül a fesztiválos szereplésem, remélem megnyílik előttem az út a külföldi cirkuszok és további fesztiválok felé. De a legnagyobb vágyam az, hogy fellépőként eltölthessek egy szezont a Fővárosi Nagycirkusz műsorában.

Szekáry Zsuzsanna

Fotók: Oleksii Orlov

Forrás: https://fnc.hu