December 16-án mutatja be Ábrahám Pál-Földes Imre-Harmath Imre operettjét, a Viktória! című művet a „Szeretet” című évadának harmadik nagyszínpadi előadásaként a veszprémi színház. A darabot az igazgató, Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas, Érdemes művész rendezi. Vele készült villáminterjú.

Milyen érzés megélni a váltogatást a színészi munkakör és a rendezői feladatok között?

Érdekes feladat mindkettő. Amikor az ember rendezőként áll egy színdarabban, és színész egyébként a szakmája, eléggé színészként próbál gondolkodni. Nyilván teljesen más, amikor az ember maga van fent a színpadon a szereppel a kezében és keresi a maga igazságát. Amikor a másik oldalra kerül át az ember, mint rendező, én akkor is megpróbálom színészi aggyal mindenki igazságát keresni, hitelesíteni azokat a mondatokat, azokat a helyzeteket, melyek benne vannak a darabban, hogy mi is segíti igazán abban a szereplőket, hogy jól tudjanak megszólalni és megtalálják azt a helyzetet, amelyben legjobban érzik saját magukat.

Mit tudhatunk a Viktória operettről? Mit mesélne róla?

Nagyon szeretem azt a világot, amely a 20-as, 30-as évekbeli Magyarországban született meg, és azokat az embereket, akik azt a kort megidézik. Igyekszem úgy köríteni az előadást, hogy amikor a közönség megérkezik a színházba, elfoglalja az ülőhelyét, már ebbe a miliőbe, ebbe a világba kerüljön. A ráhangolódást első sorban régi felvételekkel, képekkel segítjük majd.

Az előadás forgatókönyvét én az 1934-es színházi életből vettem, ugyanis szeretném az eredeti darabot megrendezni. Hiszek abban, hogy akik megírták ezeket a darabokat, nagyon jól tudtak szöveget, zenét, dalszöveget írni, és az a darab majdnem teljesen úgy jó, ahogy ők megálmodták. Ugyan kicsit megköti a kezemet az, hogy ebben a válságos időszakban nincs tánckar, kórus, nincsenek nagy háttér szereplők, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy színházszerűen szeretném megoldani a jeleneteket.

Milyen érzés közösen dolgozni a testvérével, Oberfrank Péter Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művésszel, mint a darab zenei vezetőjével?

Nem először dolgozunk már együtt. Utoljára egy Beethoven darabon is együtt dolgoztunk például.

Ő mindig garanciát és biztonságot jelent, hogy az, ami a zenei igényességet jelenti, azt ő meg fogja oldani és -valósítani. Szerencsére, nagyon jól értjük egymást félszavakból is.

Melyik karakternek drukkol leginkább, van-e kedvenc?

Ez egy remek írás, egy olyan darab, ahol mindenki a maga módján szerethető vagy esetleg tisztelhető figura. De nagyon kedves a két fiatal ember, Jancsi, tisztiszolga és Miki gróf, a táncos komikusjeleneteket viszik ők ketten, velük nagyon mulatságosak ezek a jelenetek. 

Mi a Viktória operett végső mondanivalója?

Én mindig azt éreztem, azt hallottam, hogy igazán egy igaz szerelem van az ember életében. És ez az igaz szerelem győzedelmeskedik vagy eljut – ebben a történetben például – a beteljesedésig.

A színdarabban megsérülnek emberek érzelmileg is, ennek kapcsán egy nagy kérdés az, hogy ilyen viharok után, melyeken végig mennek a főhősök, vajon vissza tudnak-e térni abba az állapotba, melyben annak idején voltak, amikor először találkoztak egymással. A történet folyamán bekövetkezett egy háború, sok körülmény megváltozott, a szereplők idegrendszerét eléggé megtépázta, így a kérdés az, hogy miután beteljesült az újra találkozás vajon a boldogság, amire vágytak megérkezik-e hozzájuk.

Forrás: Veszprémi Petőfi Színház