Az Erzsébet-díjas és Karinthy-gyűrűs magyar színész, humorista, Nádas György hatvanéves.

Az ország közönsége akkor ismerhette meg, amikor 1982-ben a második Humorfesztiválon Markos Györggyel átütő erejű párost hoztak létre. Óriási sikert arattak, az általuk képviselt szókimondó, időnként nyers, mégis finoman kidolgozott humorral megnyerték a humorfesztivált. A Mikroszkóp Színpad még abban az évben szerződtette mindkettőjüket. Ettől kezdve a Rádiókabaré minden műsorában felléptek.

Pályájáról szólva egy korábbi interjúban úgy mesélt: „A színpadon kellene valamit csinálnom, eleinte csak ennyit tudtam. Eredetileg – vagy jó ég tudja, mikor – zenész akartam lenni, de rájöttem, ahhoz állandóan gyakorolnom kéne, amit a lustaságom tilt. (…) bekerültem a táncos-zenés osztályba, majd megnéztem Carlos Saura Carmen-filmjét és Bob Fosse musicaljét, a Mindhalálig zenét. Beláttam, ez nekem nem menne, ezt senki sem képes megtanítani, nem is tudnám megtanulni. Visszatértem oda, ami már ment, a kabaréhoz.”

A Markos-Nádas páros később Boncz Gézával egészült ki. Rádiós és televíziós fellépéseikkel milliós rajongótábort szereztek. Ahogy Hofi Géza nélkül, úgy Markos-Nádas-Boncz nélkül is elképzelhetetlen volt egy szilveszteri műsor.

Markossal való szétválásáról így nyilatkozott egy beszélgetésben: „A helyzetre untunk rá. A Humorfesztiválra még a Solaris együttessel neveztem: Záray Márta Homokóra című dalát adtam elő különböző stílusban, Cseh Tamás, Varga Miklós, Hernádi Judit és mások énekmodorában. A zenés paródiával bekerültünk a középdöntőbe. Ám a Solaris hátralépett, mondván, nem akarnak második Sas Józsi lenni. Abban az időben basszusgitároztam is egy zenekarban, ugyanitt énekelt Markos Gyuri. Kérdeztem tőle, társulna-e velem a Humorfesztiválra.
Döntősök lettünk A kőbe zárt lélekkel, amellyel Hugyos Józsi figurája is megszületett.
Egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy hosszú időre meghatározó hatása lesz az egésznek.
Száguldás volt az a tíz évünk, a végére belefáradtunk. Más a habitusunk is. Gyuri zárkózott volt, katonás. Én tizenhattal vagyok fiatalabb nála, úgy éltem akkor – még utána is sokáig –, hogy „gyere, haver, faljuk föl a világot, merüljünk el az éjszakában”.”

A felvetésre, miszerint a különbözőségük is a humor forrása volt, elmondta: „Igaz, a színpadon erősítette is egymást a különbözőségünk, a magánéletben azonban nem tudtunk mit kezdeni vele. Van, hogy a humor nem oldja a feszültséget. Én azt kifogásoltam Gyuriban, ő miért nem lazább, ő meg azt vágta a fejemhez, miért nem vagyok fegyelmezettebb. Külön folytattuk. Idővel Gyuri lazult, én mértékletesebb lettem, egymáshoz változtunk, és így már jól működtünk együtt öt éve, amikor kitaláltam, legyen Markos–Nádas jubileumi műsor: a harmincadik évfordulónkra frissítettem a régi jeleneteinket. Egy estére terveztük az előadást, hat telt ház ment belőle a hétszáz férőhelyes RAM Colosseumban. Majd hamarosan számot vetettem az életemmel ötvenévesen, hogy tulajdonképpen ennyi volt benne, szép ez a fél század, bírtam volna többet is, de az élet nem bír engem.”

Kis időre visszament a Mikroszkópra, amikor Sas Józseftől elvették a helyet: „Aztán 2012-ben mindannyiunktól elszedték. Selmeczi Tibortól, Verebes Pistától, tőlem. A Fővárosi Önkormányzat a Thália Színházhoz csatolta a Mikroszkópot, és szélnek eresztették a társulatunkat. Semmi jövedelmem nem volt. Reggel felkeltem, ültem egyedül a házamban, amelyen svájcifrank-alapú hitel volt, és estig vártam, hogy valaki rám csörögjön, hívjon dolgozni, vagy csak érdeklődjön, hogy vagyok. Nem szólt a telefonom, és nem én állítottam némára.”

Arról is kérdezték, kérhetett-e volna segítséget valakitől: „Kitől? Mindenki a saját túléléséért küzd. Akinek elviszik a házát, a kocsiját, alkoholista lesz vagy öngyilkos. Ha életben marad, megbolondul. Én éppen kezdtem belegondolni, milyen fényes jövő vár rám, ismét anyukámmal lakhatok a másfél szobás lakásban. És akkor vadidegen telefonszám hívott a nyugdíjasexpó kapcsán, hogy szeretné, ha én reprezentálnám a cégüket a standjuknál. Három hónap múlva megkértem a hívó kezét, feleségül vettem, és felnéztem az égre: édes istenem, akkor hát kezdjük újra ötvenévesen. Másként látom a világot, mint előtte. Boldog vagyok. (…) Nem nézek hátra, nem számolom a veszteségeimet, nem jajgatok a sérüléseimen. Többet adok az emberi kapcsolatokra.”

Nádas György a Dankó rádió hétvégi és ünnepi műsorait csinálja otthoni stúdiójából, a covidot is így vészelte át, szerencsésnek mondja magát, hogy a pandémia alatt is volt munkája.

Fellépéseket viszont már nagyon ritkán vállal.

Nádas Györgynek boldogan telnek a napjai, tíz éve él harmonikus házasságban feleségével, fiai már felnőttek, édesanyja egészséges, nincs oka panaszra.

„Nagyon sok kollégám, pályatársam ezt a kort már nem érte meg. Boncz Géza, Bajor Imi, vagy az édesapám. Elgondolkodtató dolgok ezek, hogy nem kell mindenáron, mindenhol ott lenni.” A humorista szerint meg kell tanulni megbecsülni azt, amijük van.

Forrás: RTL Klub, Szabadföld / Karácsony Ágnes