„Csak erősebbek leszünk” – Antal Bálint, színházrendező-, Jeney Luca prózai színész és László Panna, televíziósműsorkészítő-hallgató a Magyar Narancsnak válaszoltak.

Az egyetemfoglalásról szólva Antal Bálint úgy fogalmazott: „Nem vagyunk naivak, tudjuk, miben vagyunk benne, de számomra akkor sincs mit méricskélni. Ez egy egyirányú utca. Nem lehet racionálisan végiggondolni, mikor éri meg kiállni egy fontos érték mellett. (…) Úgy érzem, ez az egész a diploma része – a felnőttségünk vizsgája. Ami most történik, egész életemre kalibrálja a morális iránytűmet. Hülyén hangzik, mert bár ne kerültünk volna ilyen helyzetbe, de ha már itt vagyunk, szerintem hálásak lehetünk. Nem a hatalomnak, hanem egymásnak.”

A kérdésre, mit tanított nekik az egyetemfoglalás óta eltelt 50 nap, és mi volt benne a legnehezebb, László Panna elmondta: „Bármikor történhet bármi, jöhet egy közlemény, hír, ami új helyzetet teremt, ez az állandó bizonytalanság sok energiát felemészt. Nem tudhatom, hova vezet a folyamat, meddig tart, mi fog történni, emiatt görcsben kelek-fekszem, pedig én nem szoktam bent aludni.”

Jeney Luca pedig hozzátette: „Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok fáradt, de azért közben közösségként meg elég jól állunk. (…) Új és új képességeket sajátítunk el, ami néha furcsa, mert nem ez lenne a dolgunk, de ez a cselekvőképesség és kreativitás meghatározó tapasztalat.”

Antal Bálint arról is beszélt, figyelniük kell, hogy ne fáradjank ki, de úgy látja, minden méltatlan lépés, és minden fenyegetés után nő köztük az összetartás, amitől csak erősebbek lesznek: „Amikor nem történik éppen pár napig semmi, akkor köszönjük szépen, dolgozunk, ha viszont cselekedni kell, akkor készen állunk. Elküldjük egymást pihenni, igyekszünk váltani egymást, hogy fenntartható legyen az egyetemfoglalásunk, aminek az a különlegessége, hogy folyik közben az oktatás.  (…) Megvárhatják, hogy kifussanak ezek a diákok, vehetnek fel idővel új tanárokat, de én úgy látom, egyszerűen nincsenek felkészülve az intézmény irányítására, nincsenek tervek, nincsenek elképzelések, és ha nem tudják hasznosítani az eddig felhalmozott vezetői tapasztalatokat, a tanárok és a diákok tapasztalatait, akkor ennek az egyetemnek vége lesz.”

Antal Bálint szerint a győzelmet az jelentené számukra, ha visszaállítanák a szenátus jogköreit, rehabilitálnák az egyetem autonómiáját: „Ha visszatérnénk a nullpontra, elkezdődhetne egy párbeszéd, akár a modellváltásról is. Most valóban patthelyzet van, és Palkovicsnál vannak azok a jogkörök, amivel ezt fel lehet oldani.”

Antal Bálint szerint a szakmán belül elmélyült egy szakadék: „Nem tudom, hogyan lehet majd begyógyítani ezeket a sebeket, de az biztos, hogy erős és látványos gesztusokra lenne szükség, bocsánatkérésekre például.”

Arról is beszélt, a hallgatói jogviszony védett státusz, a munkavállalók kiszolgáltatottabbak és zsarolhatóbbak: „Minket nem lehet csak úgy elküldeni, tőlünk meg kell szabadulni, és az nem olyan egyszerű. (…) Az egyetemnek ethosza van, itt nemcsak egyéni érdekeket, hanem egy értékközösséget védünk. Mindez együtt olyan különleges csillagzat volt, amit nem ismert fel a hatalom. És mi sem. Nem gondoltuk, hogy ez így össze fog állni, hogy ennyi szolidaritás és támogatás fog felénk áramolni. Egészen más dolog beszélni a szolidaritásról, és más a saját bőrünkön megtapasztalni, hogy mennyi erőt ad, igazi, newtonban mérhető erőt.”

A teljes interjú ITT olvasható.