Szeptember 1-jén mutatta be a végjáték évadában az Átrium Vámos Miklós Anya csak egy van című regényének egyszemélyes színpadi változatát. Maros László humoristát, akit az egész ország csak „Ladó” néven ismer, illetve édesanyját, a tartósan mániás depresszióban szenvedő özvegy doktor Maros Andorné született Kozinkay Piroskát, valamint az összes további szerepet Ivanics Tamás játssza. Pontosabban Ladó plátói szerelmének, Verának Parti Nóra, Ladó „belső monológjainak” pedig Kocsis Gergely, Kocsis Pál, László Zsolt, Marton Róbert és Szatory Dávid kölcsönözte a hangját egy-egy rövid jelenet erejéig.
A regényből a monodráma színésze, Ivanics Tamás, az előadást rendező Nyulassy Attila és a produkció dramaturgja, Ugrai István közösen készítette el a szövegkönyv-változatot.
Az adaptáció során csupán a szöveg egy kisebb hányada került be a valamivel több, mint másfél órás előadásba, az átdolgozás során nem a történet minden egyes stációjának megmutatása volt a cél, hanem anya és fia különös egymásra hatásának, viszonyuk változásának, „se veled, se nélküled”-kapcsolatuk önellentmondásokkal terhelt pillanatainak ábrázolása.
Mindezt az előadóművészként dolgozó Ladó „önálló estjeként” mutatja meg az előadás, ami lehetőséget ad arra, hogy a nézpk első alkalommal Ladó szemén keresztül láthassák az anya karakterét, de ez a groteszk figura az előadás során valódi, önálló alakká válik, hogy a végén a közönség számára is egyértelmű és kétségtelen legyen elválaszthatatlanságuk.
Az előadás, ahogyan a regény is, 1994-ben játszódik, de Piroska visszaemlékezései bővebb ablakot nyitnak a 20. század második fele magyarországi történelmének több mozzanatára.
Az Anya csak egy van jól egészíti ki a magyar félmúltat irodalmi alapon, a hétköznapi élethelyzetek irányából feldolgozó másik két átriumos előadást, az 1970-es években játszódó A bogyósgyümölcskertész fia című Háy János-feldolgozást, illetve Totth Benedek Holtverseny című regényének 2010-es években játszódó adaptációját.
A produkció jelmezeit Tihanyi Ildi, világítását Czibor Attila, az elhangzó zenei betétek, dalok hangzásvilágát Remete Marcell tervezte, zenei munkatársként Csengery Dániel működött közre.
A szerző, Vámos Miklós, aki a premieren látta először a produkciót, gratulált az alkotóknak, mint fogalmazott: valódi színház született a regényből, a stáb pedig megköszönte a maximális bizalmat, amelyet az írótól kapott a csapat, hiszen az alkotómunka során teljesen önállóan és szabadon dolgozhattak az alapanyaggal. Hogy a munkát siker koronázta, arról a szerző méltató mondatai mellett a közönség hosszú ideig tartó lelkes tetszésnyilvánítása tanúskodott.
fotók © Mészáros Csaba