Október 24-én látható a Pesti Vigadóban Újhelyi Kinga Anyaöl c. előadása, amely egy fiatalasszony történetén keresztül mutatja meg az egykori diktatúra borzalmait.
Ajánló a darab elé:
Dancs Rózsa, sepsiszentgyörgyi magyartanár és később családanya, mit sem sejtve, saját titkosszolgálati besúgójával élt egy házasságban csaknem húsz éven keresztül. Ebből a rémálomvilágból regényes úton-módon menekült el nyolc és tíz éves gyermekével és jutott el az ausztriai menekülttáboron keresztül egészen Kanadáig. A diktatúra fojtogató szorításában megjárta a poklot más tekintetben is. Rózsának a mindenáron anyaságra vágyástól vezérelten végül is a nyolc terhességéből két esetben sikerült megtapasztalnia az anyaság örömét. Története az ő személyes esetén lényegesen túlmutat: egy rendszer hatalmas tévedéseit, egy egész társadalom szenvedését tárja fel.
Dancs Rózsa Pokoljárás című könyvének hiteles lenyomata ez a megrázó előadás, minden szava igaz.
Az Anyaöl monodráma Újhelyi Kinga színművésznő előadásában rekviem-féle minden meg nem született, vagy megszületett és árvaházakba ítélt, pusztulásba hajszolt életért. Hatalmas felkiáltójel, hogy ez ne ismétlődhessen meg a történelemben.
Interjú a színésznővel:
Nagy Márta Zsuzsa interjújából
Erdélyben egy Sarmaság nevezetű községben nőtt fel. Ebben a kis falucskában felcseperedő leánykának, hogyan jött az életébe a színészi pálya?
A felmenőim között nem lelhető fel színészi vénával rendelkező ember, mégis a színészet egy nagyon ősi belső hívás, késztetés volt a számomra. A gimnázium után, egy nagyváradi román napilapnál kezdtem el dolgozni kultúra és tanügy rovatvezetőként, emellett pedig egy flamenco együttesben zenéltem. Csak azért jelentkeztem az előbbiekben említett román nyelvű laphoz, hogy legyen egy Press kártyám, amivel meg tudtam hallgatni a koncerteket és be tudtam járni a színházi előadásokra. Aztán valahogy 21 éves koromra kristályosodott ki bennem igazán, hogy mégiscsak meg kellene próbálnom a színészi pályát, így jelentkeztem a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemre. Harag György színész, rendezőnek az özvegye, Farkas Teri néni készített fel a felvételire.
Újhelyi Kinga Aleluja szerepében, Hubay Miklós: Elnémulás című darabjában
2006-tól a debreceni Csokonai Színház tagja. Az elmúlt 16 év alatt, melyek voltak az ön számára legkedvesebb szerepek, amiket eljátszhatott?
Vidnyánszky Attila hívószavára érkeztem Debrecenbe, azelőtt három évet töltöttem a Veszprémi Petőfi Színházban. Az a fajta színházi gondolkodásmód, amit Vidnyánszky Attila képviselt, nagyon vonzó volt számomra akkor is és azóta is. Többnyire az erdélyi és a román színházon szocializálódtam, ebből következik, hogy számomra a színházi élmény nagyon összetett. Ebben az alkotási folyamatban mindenki egyenrangú, együtt építjük fel ezt a „kártyavárat”, az úgynevezett költői színházat, amit Debrecenben hét éven keresztül működtettünk. Ezen meghatározó évek alatt váltam érett színésznővé és ekkortájt kaptam lehetőséget arra is, hogy megzenésítsek verseket. Olyan nagyszerű előadásokat készíthettünk itt el, mint a Borbély Szilárd kötete alapján létrehozott Halotti pompacímű színdarab, vagy a Szarka Tamás által írt Mária című zenés előadás, amiben Máriát alakítottam.
A Szó-Szín-Játék sorozat részeként, 2022. október 24-én kerül a Pesti Vigadó színpadára az Anyaöl című előadás. Az egyik nyilatkozatában említi, hogy 2014-ben találkozott Dancs Rózsa: Pokoljárás című regényével, ami alapján íródott a színdarab. Miért és mi ragadta meg a regényben annyira, hogy színpadra álmodjon belőle egy monodrámát?
Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe ezt a regényt, akkortájt vártam a második kislányomat. Emlékszem a vonaton olvastam a könyvet és pont a Pesti Vigadóba tartottam. Nagyon mélyen érintett meg az író, Dancs Rózsa, mint anya sorsa. Azért szerettem volna ebből egy színdarabot alkotni, hogy a fiatalabb generációknak legyen fogalmuk arról, milyen az igazi diktatúra és hogy ne történhessen meg még egy ilyen korszak a történelemben. Az idősebb generáció pedig, – a már lejátszott előadások utáni visszajelzésekből érzékelem – nagyon hálás, hogy beszélünk erről az időszakról, ugyanis nagyon sok szereplő Rózsa regényéből még ma is él Erdélyben. Ez a monodráma egyrészt egy mementó, másrészt pedig egy rekviem az összes angyallá változott gyermek és édesanya emlékére.
Miről szól a darab?
A színdarab igaz történet alapján, egy anya tragikus életútját mutatja be a romániai kommunista diktatórikus rendszerben. 1966-ban behozták az országba, az úgynevezett 770-es dekrétumot, egy abortusztörvényt, ami tiltotta az abortuszt a demográfiai növekedés céljából. Ez a tiltás nemcsak az állapotos nőknek szólt, hanem az orvosoknak is, akik titokban próbáltak segíteni leányanyákon, asszonyokon. Börtön, kemény büntetés és kínzás járt azoknak, akik megszegték ezt a törvényt. Ezek az abortuszok nagy titokban zajlottak, minden faluban megvolt az úgynevezett „Rebi néni”, idős bábaasszony, aki különböző módszerekhez folyamodott, hogy a nem kívánt terhességeket megszakítsák.
Nagyon sok fiatal anya belehalt ezekbe a beavatkozásokba. Abban a korszakban sem védekezési lehetőség nem volt, sem pedig szexuális felvilágosítás nem állt rendelkezésre a fiatalok számára, sőt, egyenesen tabunak számított ilyenekről beszélni. Rózsának nyolc terhességéből mindössze két gyermeke, a 6. és a 8. maradt életben. 1989-ig az egész országot pókhálóként szőtte át a román állambiztonság titkosszolgálata, a Securitate. Rózsa férjét is beszervezték a Secuba és Rózsának fogalma sem volt arról, hogy szeretett hitvese 25 évig jelentéseket írt róla Rómeó álnéven. Ezt jóval később tudta csak meg, amikor nagy viszontagságok közepette sikerült emigrálnia két megmaradt gyermekével Kanadába.