Apáti Bence legújabb írása annak apropóján született, hogy Székely Gábor is felmondott a Színművészeti Egyetemen.
“(…) Ennek a generációnak arany, sőt gyémántéletük lehetett a kommunista rendszer idején. Legyenek akár színészek, rendezők, dramaturgok, zenészek vagy énekesek, a szocialista diktatúra a tenyéren hordozta a művészeket.
(…)
Ami miatt Székely korabeli mondatai mégis érdekesek, vagy ha úgy tetszik abszurdak, az az, hogy most milyen magas és demokratikus lóról szólt le a kisemmizéssel és deportálással megfenyegetett Vidnyánszkynak.
Pedig inkább szépen, csöndben kellett volna maradnia. Aki a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként szólalt fel 1975 márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán, ahol nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Szolnok megye kommunistái küldöttként érdemesnek tartották őt delegálni „pártunk” legmagasabb fórumára, az legyen kedves, húzza jó picire magát és tegyen lakatot a szájára. (…)” – fogalmazott Apáti Bence, az Operettszínház balettigazgatója.
Apáti Bence 2000-ben szerzett diplomát a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2000-ben szerződött a Magyar Állami Operaházhoz. 2017-ig a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa. Televíziós szereplései (pl. Kismenők) által vált országosan ismertté. Rendszeres vendége az Echo TV Keménymag és a Hír TV Szabadfogás című műsorának, továbbá műsorvezetője a Főhős című politikai magazinnak. Publikált a 888.hu-n és Mandineren. 2018-től a Magyar Idők napilap főmunkatársa volt, majd az újraindított Magyar Nemzet publicistája lett. Rendszeresen szokott publikálni a Figyelőben is. 2019-től a Budapesti Operettszínház balettigazgatója.
Székely Gábor Kossuth-díjas magyar rendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész a Szolnoki Szigligeti Színházhban kezdte pályáját, évfolyamtársához, Zsámbéki Gáborhoz hasonlóan fiatalon kapott színház vezetői feladatot. A szolnoki társulatot újjáépítve szerződteti Szombathy Gyulát, Csomós Marit, Papp Zoltánt, Piróth Gyulát és másokat. Szolnokon és Kaposváron is szinte azonos időben mutatták be programadó darabjukat, a Sirályt. Ezt követően mindkét teátrumban a kritikai és a közönség által egyre inkább elfogadott, a magyar színházi nyelvet megújító munka folyt. Sikeres munkássága elismeréseként többször kapott ajánlatot fővárosi színházaknál vezető beosztásra. A kiváló szellemű társulatot azonban nem akarta elhagyni. 1978-ban fogadta el a Nemzeti Színház megreformálására történő invitálást. Zsámbéki Gábor valamint a társulataikban kitűnő több művész is lehetőséget kapott az ország első színházánál a bizonyításra. Négy évi eredményes munka után Zsámbékival önként távoztak a „nemzetiből”. Néhány hónappal később megalapították a Katona József Színházat. 1989-ben távozott a „Katonából”. 1994-ben kap újra színház vezetői, szervezői feladatot. „Alapítója” az Új Színháznak, amelyet négy évvel később, a sokat bírált pályázati rendszer anomáliái miatt kénytelen elhagyni. Ezt követően energiái nagy részét az utánpótlás nevelésére fordította. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. Tanítványai közül számosan, a magyar színházi élet meghatározó művészei. 2020 augusztus 17-én (szeptember 1-i hatállyal) felmondott. Ennek oka a kormány SZFE-t érintő kultúrpolitikai döntése, amivel kapcsolatban nyílt levelet tett közzé Vidnyánszky Attilának címezve.
„Megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket „szakmabeliként” politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak. Ön az európai színházi megmérettetésben jelesen vizsgázó magyar színházi élet sikerét még csak röpke ideig élhette meg. Színházainkban, filmjeinkben a magyar emberek közérzetét kell kifejeznünk, a körülöttünk lévő világról kell árnyaltan gondolkodnunk. Ha ezt nem tesszük, hivatásunknak nem teszünk eleget. Az önmagunkban gyönyörködés szakmánk elárulása. Mindezért az ön által „felügyelt” egyetemen szeptember 1-től szerződésemet felmondom, megkezdett munkámat, ha az osztályfőnökök igénylik, bérezés nélkül folytatom. Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!” – áll Székely Gábor levelében.