Gyermeknevetéssel telt meg a Karinthy Színház a hétvégén. A csütörtökön bemutatott Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona zenés mesejáték nagy sikert aratott a kicsik és a nagyok körében. 

Berettyán Nándor rendező szerint a népmesére és népzenére épülő előadás nem csupán az egészen fiatal korosztályhoz juttatja el a színház csodáját, de az egész családnak tartalmas, szórakoztató élményt nyújt.

Olt Tamás igazgató elmondta, a Karinthy Színház azért tűzte műsorra a magyar kultúra igen meghatározó meséjét, mert fontosnak tartja az egészen fiatal korosztály érzelmi, lelki és szellemi fejlesztését a színház varázsán keresztül.

„Kovács Vecei Fannit és Karácsony Gergelyt esténként Ophéliaként és Hamletként is láthatjuk a Karinthy Színházban, most pedig ők formálják meg Tündérszép Ilonát, aki a tündérek királynője és Árgyélus királyfit, aki az aranyalmafát dézsmáló tündér nyomába ered, és követi őt világokon át. Összeszokott színészpáros, természetességük, fiatalságukból fakadó romlatlan derűjük, temperamentumuk is hasonló, vagy inkább kiegészíti egymást. Ezt a hasonlóságot az azonos színű és azonos szimbólumokat ábrázoló  jelmez is kiemeli” – írja a darabról a Magyar Hírlap.

„Lux Ádám alakítja a királyt, Árgyélus apját, nagyszerűen viseli az ókori sumér ruházatot és a sumér-akkád napkirályokat megidéző jelmezt, közben pedig egy mesélő, gyermekekkel játszó apa-nagyapa felszabadult jókedvével van jelen a színpadon.

Dobra Mara a Sánta Farkas és a Boszorkány szerepében százszázalékosan kiaknázza a negatív hősök alakításának előnyeit, teljesen feloldódik ezekben a szerepekben.

Móré Viktória gyönyörű énekhangjára is érdemes figyelni, és arra, hogy pontosan tudja, hogyan kell népdalokat énekelni egy ilyen darabban.

Ondraschek Péter nagyon jól eltalált jelmezei és díszletei által szinte ő maga is az előadás szereplőjévé válik. A saját eszközeivel igyekszik megjelenteni a mese szempontjából fontos több nagy történelmi korszakot, hiszen ez a mese sok évszázadot vagy talán több évezredet is átélt, mindenhol másképp mesélték, másképp hallgatták, talán sokszor máshogy is értelmezték, de a legvégső titkait megőrizték nekünk is” – teszik hozzá.

Fotó: Forgács Bea