Zenész családban született, édesanyja operaénekes és zenepedagógus, édesapja zenetanár volt, akik korán észrevették, hogy lányuknak abszolút hallása van. Két és fél évesen már Mozart stílusában írt zongoradarabot, kiválóan zongorázott (Bartók Allegro Barbarójával még versenyt is nyert), gyermekkorának meghatározó operaélménye Verdi Traviatája volt.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1970 és 1972 között két év alatt sajátította el az ötéves anyagot, Révhegyi Ferencné növendékeként. A Magyar Állami Operaház színpadán 1971-ben, húszévesen debütált Frasquita szerepében (Bizet: Carmen), az intézménynek 1972 és 1979 között volt magánénekese. 1972-ben megnyerte a Magyar Televízió Kodály Énekversenyét, 1973-ban a szófiai énekverseny nagydíját, 1974-ben Moszkvában a Csajkovszkij Énekversenyen úgy lett második helyezett, hogy az első díjat nem adták ki.

Első nagy sikereit Puccini (Manon Lescaut, A köpeny, Angelica nővér, Tosca), Verdi (A lombardok, Traviata, Az álarcosbál, Don Carlos) és Bellini (Norma) operáinak drámai hősnőiként aratta. Pályája elején az operairodalom klasszikus olasz szerepei mellett számos Mozart- és Wagner-hősnőt is megformált, de elismerés fogadta alakításait kortárs magyar szerzők dalműveiben is (Szokolay Sándor: Sámson és Delila, Durkó Zsolt: Mózes). 1975-től már a nagyvilág leghíresebb operaházai – a londoni Covent Garden, a Grand Opera Paris, a Wiener Staatsoper és a moszkvai Bolsoj – közönsége ünnepelte, koncertezett a New York-i Carnegie Hall és a londoni Royal Festival Hall hangversenytermében, fellépett Japánban, Chilében, Venezuelában.

„Egy képességet éberen kell tartani. Mindennap gyakorolok. Ez nemcsak a koncertekhez szükséges, hanem a tanításhoz is, hiszen magyarázat helyett sokszor hatásosabb énekkel megmutatni, hogy mire gondolok. Tartani akartam a formámat. És egy kicsit reménykedtem, hogy életben maradok.

A legendás New York-i Metropolitan Opera színpadán 1977-ben José Carreras partnereként, a Toscában debütált, a szerepet pályafutása alatt csaknem száz alkalommal énekelte. A következő évben a milánói Scalában Plácido Domingo partnereként lépett színpadra a Manon Lescaut címszerepében, és számos alkalommal énekelte Bartók A kékszakállú herceg várában Judit szerepét. Számára a legkedvesebb hősnő, akit életre keltett, Lady Macbeth, szerepálma pedig Richard Strauss műve, a Salome volt, amelyet 1989-ben énekelhetett el a budapesti Operaházban, Kovács János vezényletével.

Negyedszázados operaénekesnői pályafutása alatt nemcsak elénekelte a rábízott feladatot, hanem erős színészi eszközökkel életre is keltette az általa megformált hősnőket. A kritika második Callasként ünnepelte, amire azt mondta, hogy ő az első Sass Sylvia. Minden idők talán legnagyobb hatású operaénekesnőjével 1976-ban, Leonard Bernstein közvetítésével találkozhatott személyesen, és tíz éve Párizsban a színpadon játszotta el Maria Callast Terence McNally Mesterkurzus című darabjában.

A könnyűzenébe való kiruccanásként Koncz Zsuzsával lemezre énekelte a Szabadság, szerelem című dalt, Nézz körül című albumán több külföldi popdal magyarul hallható. Az operett és ő azonban nem találtak egymásra, szavai szerint ebben a műfajban úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban, noha néhány operettáriát felvettek vele a rádióban.

1993-ban lemezkiadót alapított Cant-Art néven, 1996 és 2000 között dalirodalmat tanított a budapesti Zeneakadémián. Impresszárióként is ténykedett, 1996-tól mesterkurzusokat tart és számos nemzetközi énekverseny zsűrijének volt tagja. Énekesi hivatása mellett több mint négy évtizede fest. Sokáig egyetlen képétől sem akart megválni, aztán egy galéria kérésére mégis kötélnek állt, műveit, amelyekből félszáznál több kiállítást szerveztek, azóta keresik a gyűjtők.

Több mint harminc lemeze jelent meg, amelyek között teljes operafelvételek és szólóalbumok egyaránt megtalálhatók. A Hungaroton gondozásában kiadott lemezei mellett a többi közt a Decca lemeztársasággal vette fel a Don Giovannit és A kékszakállú herceg várát Solti György vezényletével (partnere Kováts Kolos volt), a Philips lemezcéggel pedig Verdi Stiffelio című művét Lamberto Gardelli dirigálásával (az olasz karmesterrel az Operaházban, illetve több közös lemezen is együtt dolgoztak). Énekelt a Bajazzók, A kékszakállú herceg vára és Farkas Ferenc A bűvös szekrény című operájának tévéváltozatában is.

Első könyve 2006-ban A belső hang címmel jelent meg, ezt követte 2009-ben a rajzait is tartalmazó Az álmok éneke, két évvel később Az angyalok bűvöletében, majd 2018-ban A szárny című könyve. A 2016-os Anniversary Edition című kétlemezes kiadványa legkedvesebb dalait és színpadi szerepeit tartalmazza.

Művészi munkáját 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal és Székely Mihály emlékplakettel, 1978-ban érdemes művészi címmel ismerték el. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki “a világ legrangosabb operaszínpadain és koncertpódiumain egyaránt rendkívül sikeres, az operairodalom szinte minden fontos drámai szoprán szerepét felvonultató művészi pályája, valamint a fiatal tehetségek felfedezése és nevelése iránti elkötelezettsége elismeréseként”. 2018-ban az Olasz Csillagrend lovagkeresztjét vehette át.