A Szegedi Nemzeti Színház fogadta be a Freeszfe rendező szakos hallgatóit, akik Mozart, Donizetti és Puccini operák egy-egy részletét állíthatták színpadra a teátrumban. Osztályfőnökük, Ascher Tamás a szeged.hu-nak és a Szeged Televíziónak nyilatkozott.

Nem egy átlagos osztály mutatkozott be Szegeden, hiszen ők még az SZFE-n kezdtek, végigélték a járványkori bezártságot, azután egyetemet foglaltak, amikor elállamosították az iskolájukat, kiugrottak a tanáraikkal együtt és megalapították a Freeszfe-t. A kérdésre, mennyire érződik ez a világképükön, amikor hozzányúlnak egy operához vagy egy színdarabhoz, Ascher Tamás elmondta:

„A közös munka során ők elsősorban tanulók, akik szeretnék megérteni egy-egy jelenet dramaturgiáját, a zenei üzenetét, az, hogy közben mindannyiukban egy kesernyés derű, kétségtelen, de azért ők annak ellenére egészséges fiatalemberek, hogy annyi minden megtörtént már velük. Ezek a dolgok ráadásul legalább akkora élményt is jelentettek számukra, mint keserűséget, bajt. Másfél évig csak zoomon találkozhattam velük, ott beszélgetni lehetett, meg elemezni előadásokat, filmeket, de lényegében rendesen dolgozni nem, igazából nekik még egy plusz évet rá kellene húzni, hogy igazán felkészülten hagyják itt az egyetemet. Egyelőre mindannyian dolgozunk és majd alakulnak, van bennük rengeteg fanyar humor önmagukkal és a helyzetükkel kapcsolatban, de fiatalok, egészségesek és ez a lényeg.”

A felvetésre, miszerint erős értékválasztás volt az, ahogyan reagáltak az egyetemmel kapcsolatos dolgokra, a rendező kifejtette: „Igen, de az az igazság, hogy ez csak másodsorban volt politikai vagy ideológiai kiállás, csak sokan ezt hangosították fel, de valójában arról volt szó, hogy ők ragaszkodtak ahhoz a tantervhez, azokhoz a tanárokhoz és ahhoz a művészetcentrikus világhoz, amiben ők addig nevelkedtek. És egyszer csak hirtelen arról olvashattak, azt hallhatták, hogy mindez nem igaz. Rájuk zúdították a rengeteg hazugságot arról, hogy ott ideológiai képzés folyik. Volt, aki szerint identitásnevelés folyt az egyetemen, miközben ő maga sem tudta megmondani, mit is értett ezalatt. Rengeteg ostobaságot hallottak és ettől egyre dühösebbek lettek. Az, hogy kitartottak amellett, amit választottak, morálisan nagyon szép dolog, ebből politikát a jobboldal csinált. Ők azt híresztelték, hogy a hallgatókat a politikusok fűtötték a háttérből, azok vadították őket a liberális krokodilképzőben, ami Bencsik András szerint csak egy szutyok odú volt, pedig fogalma sem volt arról, milyen munka is folyt ott. (…) Egyáltalán a kultúrával a politikusok nagyon kevés szabadidejükben nagyon kevéssé foglalkoznak”.

Ascher Tamás szerint az, aki tehetséges és kreatív, az valamilyen módon meg fogja találni a maga helyét: „A tehetséget soha nem kell félteni, akkor sem, ha közben megpróbálják kiszorítani, elnyomni, annál erősebbek lesznek. Teher alatt nő a pálma – ez nagy igazság.”