KulisszaJózsef Attila SzínházHerczeg TamásSZFECrespo RodrigoHorgas PéterRadnai Márk
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 19., kedd

    Ascher Tamás: “Az egyetemünk minden üldöztetés ellenére sikeresebb, mint a riválisé”

    2020. július 3., péntek 15:26

    Ascher Tamás akár Vidnyánszky Attilával, akár a színművészeti egyetemet bíráló vidéki igazgatókkal is leülne beszélgetni, de azt ő sem cáfolja, hogy már nem sok értelme van. László Pál kérdezte. A 24.hu interjújából készült lapszemle.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    A kérdésre, elveszett-e a Színház- és Filmművészeti Egyetem a harcban, tekintve, hogy “nem nagyon látszik olyan forgatókönyv, amelyben a kormány kiáll Vidnyánszky Attila mögül”, Ascher Tamás úgy reagált: “Nem tudom, hogy pusztán Vidnyánszky Attiláról van-e szó, vagy komolyabb érdekkörök is állnak az átszervezés mögött. Erre látszik utalni az alapítvány pár hete nyilvánosságra hozott nevéből váratlanul kitörölt szó: az „Egyetemért” – tehát mintha duzzadni látszana a készülő konglomerátum, amelyben újabb érdekcsoportok is részt óhajtanak venni. De akárki mögött is áll valójában a hatalom, az esély a tisztességes eljárásra nem nagy. Némi mozgásterünk azért talán van, mikor tárgyaló delegációnk a kuratóriummal, ha kineveződött, elkezdi megvitatni az új szervezeti és működési rendet. Akkor derül majd ki, hogy mekkora mozgástere van a szenátusnak, a rektornak. (…)

    A lényeg az, hogy gyakorlatilag minden vagy majdnem minden eldőlt, mielőtt velünk kommunikálni kezdtek volna.

    A különböző indokok hangoztatása – részben a segítőkészség, a fejlesztési szándék demonstrálása, másrészt a legkülönbözőbb természetű, egymásnak is ellentmondó bírálatok, szidalmak, sértegetések – mind pusztán utólagos szatírjátékai egy a nyilvánosságtól takarva lejátszódó drámai eseménysornak, arról lenne érdekes tudni valamit. (…) Pedig világos, hogy az egyetem nem vetné el a modellváltás lehetőségét, ha a MOME-val vagy más egyetemmel ellentétben nem zajlana évek óta módszeres hadjárat sajtóban, nyilatkozatokban ellenünk. Ha nem szívatnának bennünket fél éve a rektori poszt visszatartásával, ha nem lennénk sok éve módszeresen kivéreztetve – ez még a szocialista kormány alatt kezdődött egyébként, az első 70 millió az ő saruk, a további százmilliók már az utolsó tíz év dicsősége” – fejtette ki Ascher Tamás.

    Ascher Tamás / Fotó: 24.hu, Farkas Norbert

    Gáspár Máté intézetvezető a Színház Online-on közzétett tanulmányában 32 pontban cáfolta a Teátrumi Társaság vádjait, amelyeket egyébként évek óta hangoztatnak: hol politikai, hol művészi, hol oktatási problémáik támadnak, amelyekhez egyáltalán nincs szükségük utánanézni, megtapasztalni, mi folyik valójában. L. Simon László állítása (L. Simon László az ATV-nek nyilatkozott, a szerk.), miszerint az egyetem elfogultan vádaskodik, ellenben a kormányzat csak jót akar, nem állja ki a valóság próbáját; meggyőződésem, hogy ezt ő is pontosan tudja – ha naiv vagy hiányosan értesült, ismét csak Gáspár Mátészövegét javasolnám tanulmányozásra. Vagy rámutatnék, hogy legfajsúlyosabb nyílt színi bírálónk – kicsit tompítva eddigi hangvételén – nemrég úgy nyilatkozott, fontosnak tartja a párbeszédet és a konszenzus keresését. „Bízom abban, hogy az SZFE vezetése, a tanárok és hallgatók is (…) a tervezett modellváltásra szakmai kiteljesedésük lehetőségeként tekintenek.” Aki ezt nyilatkozta, kapott már egy művészeti egyetemet Kaposváron, ahol az addigi oktatógárda még lediplomáztatta aktuális növendékeit, aztán repültek, a szakmai kiteljesedés nagyobb dicsőségére. Azok az egyetemek, ahol „nincs balhé”, talán nem szembesültek ilyen, egyébként később munkajogilag semmisnek nyilvánított, de soha nem korrigált, eseményekkel” – fejtette ki Ascher Tamás.

    Arról, miért van az, hogy az SZFE beszorult a sarokba, és nem partnerként tárgyalnak vele, azt válaszolt:

    “Én úgy látom, hogy az egyes esetek koreográfiája között végül is csak a színjáték részletgazdagságában van különbség.

    Kishantos, CEU, Tudományos Akadémia és számos társa mind egy lankadatlan központosító tevékenység áldozatai. Régóta tudjuk, hogy azért sincs valódi párbeszéd ezekben az esetekben, mert soha nem a nyilvánosság előtt felsorolt vádak miatt történik, ami történik. Ezért vagyunk nevetségesek, mikor vitába szállunk, és el akarjuk magyarázni miért hazugság minden részletében legtöbb állításuk.”

    Azt is hozzátette: “Egyszer leszavaztam Csurkát egy kuratóriumban, ez biztos nagyon fontos adalék, és sok éve, rektorként beengedtem egy tüntető egyetemista csoportot késő este, dörömböltek a kapun, engedtem őket vitatkozni. Nem bombát készíteni vagy zászlót bontani: vitázni. Nagyon veszélyes ember lehetek, Máté Gáborral és Gothár Péterrel hármasban átvettük a hatalmat a színházi élet felett. Ezt sokszor el kell mondani, és a cáfolatokra soha nem reagálni, a valóságos helyzetet nem szabad tekinteni: mármint, hogy ki dönt évtizede mindenről, kinek a szava hallgattatik meg? (…) Egyébként bizonyos buta pletykák olyan elterjedtek, hogy védő szándékkal írott szövegek is élnek velük. Nemrég a Narancs Online-on olvasom, hogy minden viszály eredője: Vidnyánszky osztályt akart indítani a Színműn, de Ascher Tamás rektor ezt visszautasította. De hát nem, Vidnyánszky nem jelentkezett” – szögezte le Ascher.

    Arról is beszámolt, Vidnyánszky Attila háromszor is vezetett kurzust különböző osztályokban, sőt – már a rektorságs elején – szerettek volna felállítani egy olyan grémiumot, amelyen a vidéki színházigazgatók, pestiekkel kiegészülve, minden komolyabb vizsgaelőadást megnéznek, és a végén szavaznak, díjakat osztanak közösen: “Ezzel szorgalmaztam volna, hogy bizalmi viszony, kontaktus jöjjön létre, a színházigazgatók lássák a friss tehetségeket. (…) Vidnyánszky még debreceni igazgató volt, elfoglaltságaira hivatkozva nem élt ezzel az egész évadra vagy több évadra is szóló lehetőséggel – erre mondta nem régi nyilatkozatában Bagossy László, hogy

    Vidnyánszky nem akarta azt az utat, amit az egyetem tanárai végigjárnak; hogy közös munkában, kurzusok megtartása, felvételi vizsgákon való részvétel, vizsgaelőadások létrehozása közben alakul az odatartozás. Neki ez túl fáradtságos útnak tetszett, és nem állt módjában törvényt módosíttatni ezen a téren.

    Egyébként kvalitásai alapján abszolút méltó lenne egy osztály vezetésére, de a túl hamar kinyilvánított ellenségességén túl is, mérhetetlenül sok az elfoglaltsága. Ez nem ígéri az elmélyült, a hivatalosnál sokkal időigényesebb odafordulást, pedig nálunk az oktatás nem megy áldozatosan ráfordított idő nélkül. Saját kaposvári diákjai többször is részt vettek SZFE-s rendezőhallgatók vizsgaelőadásaiban, mert közöttük semmiféle ellentét nincs, szeretik és nézik egymás munkáit, de nem jött el megnézni őket” – nyilatkozta Ascher Tamás.

    Politikai szerepvállalásáról és arról szólva, hogy ennek esetleg jelentősége volna a mostani helyzetben leszögezte: “Szerepvállalásom, igen csekély, oknak kevés, de ürügynek megteszi. A másik ok, amivel harcba lehet indítani féltékeny vagy sértett kollégákat, hogy a mi egyetemünk pillanatnyilag, minden üldöztetés ellenére is jobb és sikeresebb is, mint a riválisé.”

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -