Ascher Tamás: „Vidnyánszky igazi színházi minőséget képvisel, de személye pszichológiai rejtély”
2020. október 5., hétfő 19:10
A Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektora és oktatója szerint az SZFE körül kialakult helyzetben az hozna változást, ha valaki észhez térne a felső vezetésben, visszavonnák a kuratórium mandátumát és elkezdenék elölről a tárgyalást. Az Index.hu kérdezte.
A kérdésre, mi a véleménye Szarka Gábor ezredesről, aki eredeti végzettsége szerint gépesített lövész, Ascher Tamás elmondta: „Egyrészt miniszterelnökünknek van ez a katonaság-mániája, szilárd bizalma a parancs-kiadásban, parancs-teljesítésben…; eleve rokonszenvez egy magas rangú katonával, még ha az már állományon kívüli is. Másrészt ez a pasas komoly szakembernek tűnik, jóval fajsúlyosabbnak, mint a szintén frissen odavezényelt két rektorhelyettes.
De Szarka Gábor személyes kvalitásai lehetnek bár elsőrangúak, a helyzet, amelyet véd és képvisel, elfogadhatatlan – az ő feladata pedig erővel, ravaszsággal, korrumpálással, bármilyen eszközzel elfogadtatni azt. Nem tudom, képes lesz-e találni tolerálható megoldást.”
A rendező arról is beszélt, mit gondol, meg lehetett volna előzni az SZFE szemünk előtt zajló élődrámáját: „A tanárok, az oktatók mindvégig azon dolgoztak, hogy a fenntartónak, a felsőoktatás irányítóinak meggyőző érveket szolgáltassanak arról, hogy velünk lehet beszélni; s hogy a vádak, amiket ellenünk megfogalmaztak, irigységből, gonoszságból és karriervágyból születtek. Gyenge minőségből, gyengébb eresztésű ellenfrontról. Vidnyánszky Attilát ebbe nem értem bele, ő mindig is igazi színházi minőséget képviselt, bár a személy maga mindemellett pszichológiai rejtély.
Őszintén nem értem, miért hagyott ki minden olyan alkalmat, amikor valóban értelmesen lehetett volna beszélni, négy- vagy sokszemközt.”
Azt is hozzátette, kiket vagy mit nevez gyengébb minőségűnek: „A Magyar Teátrumi Társaságot. Azokat, akiket maga köré gyűjtött, és ahonnan folyvást intrikák, vagy nyílt levelekben megfogalmazott alaptalan vádak érkeznek.
Az elmúlt hónapokban az egyetemen létrejött egy munkacsoport, mások mellett Novák Eszter és Németh Gábor a legfontosabb tagjai. Minden vádra érdemben és adatokkal feleltek, minden támadást visszavertek. Mindez senkit nem érdekelt.”
Ascher felidézte, hogy az új egyetemi kuratórium létrejötte előtt sem volt érdemi párbeszéd: „A minisztérium felkérte az SZFE vezetését, állítson össze egy névsort, kiket ajánlana a kuratóriumba. Ugyancsak hivatalos kérés volt megírni egy új, az előzőnél kompaktabb Szervezeti és Működési Rendet, mondván, ez lesz az alapja a kuratóriummal való egyeztetésnek, hogy a felek megtalálják az ideális kompromisszumot.
Csúfosan nem ez történt: névsorunkra egyetlen szót sem vesztegettek, az SZMR-ünket el sem olvasták, a saját, előre megírt változatukat vágták hozzánk, nulla kompromisszum…
Pedig az SZFE ezt a felkérést komolyan vette, minden javaslat hosszas, demokratikus vita, majd szavazás által méretett meg. A szenátus felelősségi körök szerint ajánlott tagokat. Ajánlottunk világhírű, nagy művészt, aki képviselni tudja a művészképzés egészét, jelentős életművű színházi és filmes művészeket, szakembereket és olyan személyt is, akinek gazdasági kompetenciája van. Igyekeztünk, hogy e kiváló emberekkel lefedjük oktatásunk különböző kategóriáit.”
Arról is beszéllt, a keresztény kultúra az európai művészet megkerülhetetlen és fontos gyökere, kihagyhatatlan kultúrhistóriai elem: „Novák Eszter egy interjúban részletezte a napokban, hogy a rendezőknél, színészeknél a Biblia a tanrend fontos része. Selmeczi György óráin – aki a zenés színészek, rendezők és dramaturgok képzésének egyik felelőse – első éves anyag a Biblia-feldolgozás, a hallgatók bibliai passzusokkal dolgoznak. És természetesen a folklór is az oktatás fontos része. Ha valaki valóban kíváncsi volna rá és végignézné a tanmenetet, akkor mindezt tudná. Bírálóink olvastak néhány interjút vagy Facebook-posztot. Van a közismert szerző a szépemlékű Magyar Időkből, aki életében egyszer megnézett valamit Alföldi Róberttől. Történetesen éppen egy erősen vitatható ízlésű bábelőadást – egyikünk sem csupa remekművet alkot. De szerzőnk ebből az egyetlen élményből extrapolálja vízióját a teljes jelenidejű magyar színházi kultúra nemzetrontó voltáról, no meg abból, hogy hány helytelennek ítélt mondatot tud aláhúzni piros ceruzával bármiféle nyilatkozatból vagy facebookos megszólalásból.
És erre nem csak kijelentéseket lehet alapozni, hanem egész kulturális területek átszervezését – ahogy Csurka István szerette volna.
Még a fogalomkészlet is azonos.”
Ascher szerint a diákok végtelenül ötletesek: „Mi, tanárok, akik Zoomon követjük a fórumokat, egyenrangúan beszélhetünk, de sosem felettes énként. Meghallgatják az okos szót, megvitatják – és igen ritkán fogadják meg, saját fejük után mennek. Hogy ők lennének a szegény megtévesztettek, akiket pajzsként tolunk magunk elé, mi, állásunkat féltő, liberális bagázs? Hát nem. Nem csak amiatt, mert nem féltjük az állásunkat (én például különösen nem, mivel már megszakítottam a szerződésem.) Hanem azért, mert
az igazságtalansággal szembeni felháborodás hatalmas motiváló erő, és ebben a tiszta, minden személyes érdektől is szabad felháborodásban példát mutatnak nekünk.
Egyébként is, sokszor evidensen látszik, mindenben a diákok az igazán kezdeményezők, mi meg csak kullogunk utánuk. Jómagam minden lehetséges módon támogatom a tanárok sztrájkját, a diákok kitartó ragaszkodását az elveikhez. De a siker legkevésbé az én támogatásomon múlik, hanem hogy mennyi viszontagságot vállalnak a diákok és mennyi erejük lesz ennek az egésznek a végigviteléhez. Azt is meg fogom érteni, hogy ha elfogy a muníciójuk, hiszen a hatalomnak ezer hasonló ötlete lehet, mint a volt katona bevetése, továbbá a rektori titkárság vezetőjétől rendeletileg elvett aláírási jog – hadd tűnjön úgy, hogy a kancellár nélkül nincs aláírás a papírokon –, vagy legújabban az ultimátum, ami ügyesen keveri a mézesmázost a burkoltan fenyegetővel.”