A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja díjátadó ünnepségén, a több évtizedes hagyomány szerint, 1992 óta megemlékeznek azokról a művészekről, alkotókról, akik pályájuk során sokat tettek a határontúli társulatok sikereiért. Az elismerés jeleként a Kulturális és Innovációs Minisztérium nevében két életműdíjat adnak át évente.

A felkért, háromtagú Szakmai Bizottság (Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának igazgatója; Balogh Tibor, a Fesztivál művészeti tanácsadója és a versenyprogram válogatója, valamint Pataki András, Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg) döntése szerint Wischer Johann vajdasági színművész, rendező, valamint Biluska Annamária színésznő, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Örökös Tagja kapta. (Biluska Annamária a záróünnepségen átvette a díjat.)

Dr. Karasszon Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főosztályvezetője és Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ igazgatója, augusztus 3-án, 15 órakor, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI) adta át a pénzösszeggel járó, a sorban immár 66. Életmű-díjat Wischer Johann, leköszönt zentai színházigazgatónak. A fesztivál záróeseményén sajnos az édesanyja hirtelen halála, temetése miatt nem vehette át személyesen.

“A művészet nyelvén bármi elmondható, eszköztára egészen a szívekig juttatja az üzenetet. E közvetítésben kulcsszerepet játszanak azok a színházak, amelyek a Kárpát-medence magyarlakta területein őrzik és éltetik a nemzeti identitást. Köszönettel tartozunk azoknak az alkotóközösségeknek, vállt-vállnak vetve értéket teremtő művészeknek, intézményvezetőknek és munkatársaiknak, akik életüket tették fel a láng megóvására és továbbadására.

Bizonyos, hogy szellemi, tárgyi értéket létrehozni csak közösségi keretek között érdemes és lehetséges. A közös örökséget gyarapító teremtő-munka soha nem öncélú. Örökös reflexió, megtartó kreativitás.” – mondta dr. Karasszon Ágnes beszédében.

Wischer Johann (színművész, rendező) 1970. december 24-én született Szabadkán. 

Az Újvidéki Művészeti Akadémia magyar tannyelvű színészképző szakán mesterei Soltis Lajos és Hernyák György voltak. Már az akadémián kiemelkedő alakítást nyújtott több Molière-darab szerepeiben.  Ezzel párhuzamosan játszott a Szabadkai Népszínházban és a Kosztolányi Dezső Színházban, rendezett a szabadkai Gyermekszínházban. 

Még főiskolásként alapítója volt a Szent Genéziusz színészcsapatnak, mellyel  bejárták Magyarországot és Felvidéket is. Ekkor kedvelte meg a vándorszínészek életét és vett részt a Tanyaszínház előadásában. Nyaranta echós szekérrel bejárták Vajdaság legkisebb falvait, közösségeit, ahol esténként a szekeret színpaddá alakítva varázsoltak színházat a falu apraja-nagyjának. 

Kőszínházi munkái mellett újabb kihívást keresett magának. Megalapította a Tájoló Színészek Társasága civil szervezetet és gitárját vállára akasztva, tarisznyájában furulyával és dorombbal, vagy éppen egy zenész társsal karöltve, járta a vidéket.

1994-ben lett a Zentai Színtársulat vezetője. A középiskolás diákokból álló csapatgyűjtőfogalma lett a színházi kísérletezésnek és műhelymunkának. Fiatal, tehetséges társulatával a 2000-es évek elején érték el a legnagyobb sikereket. 

Ennek a sikersorozat köszönhetően valósíthatta meg dédelgetett álmát, a Zentai Magyar Kamaraszínház megalakítását 2008-ban. 

Wischer Johann irányítása alatt a színház szervesen bekapcsolódott a vajdasági és magyarországi színházi élet vérkeringésébe egyaránt, sokrétű kapcsolatokat ápolt több magyarországi színházzal. Kiemelkedő az együttműködésük a Soproni Petőfi Színházzal, a budapesti Nemzeti Színházzal, a Veszprémi Petőfi Színházzal, a Békéscsabai Jókai Színházzal.

Wischer Johann aktív elnökségi tagja a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének. 

Kiemelkedő színművészeti, színészi, rendezői tevékenysége elismeréseként egyedülálló közösségszervező és színházteremtő munkájáért több rangos díjjal tüntették már ki.