Gulyás Dóra a Füge Produkció munkatársa, aki a produkciós vezetés mellett alkalmazott fotográfusként is dolgozik a Házban. Egy időben ő készítette a Jurányi műsorfüzet portréit, és jelenleg is rendszeresen vesz részt a Házban bemutatott előadások fotóspróbáin, eseményein. Ő szerkeszti a Jurányi Ház Instagram-oldalát. Március 14-én nyílik meg a Jurányi Galériában a Kilátó Állomás – Erdők című kiállítása, amely egy kísérleti audiovizuális projekt keretein belül készített természetfotóiból mutat be válogatást.

Mi volt az az élmény, ami a fotózás felé terelt téged?

Engem mindig is a képkészítés technikája érdekelt, pontosabban a laborálás. Azért kezdtem el fotózni, mert meg akartam tanulni, hogyan tudok manuálisan létrehozni egy képet. Konkrét élményem nincs, de arra emlékszem, hogy gyerekként lenyűgözött, amikor a filmekben azt láttam, ahogy a sötétkamrában a vegyszerekbe mártják a fotópapírt. Szándékosan olyan iskolát választottam később, ahol a laborálásra nagy hangsúlyt fektettek. 

Hol tanultál?

A Szellemkép Szabadiskolában végeztem el egy hároméves fotográfus képzést. A fő profiljuk az analóg fotózás volt, én pedig azzal akartam foglalkozni. Kimondottan a fekete-fehér fotózást, és ennek értelmében a fekete-fehér filmhívást és nagyítást sajátítottam el. Annyira komolyan vettem, hogy otthon egy sötétkamrát is kialakítottam a fürdőszobámban. Minden beszippantott: a laborálás teljes folyamata, az alapanyagok textúrája, a vegyszerek illata, a belőlük előbukkanó képek különös szemcsézettsége… A három év alatt sokat formálódott a gondolkodásom. A fekete-fehér látásmód letisztultságot adott, már nem is akartam színekben gondolkodni. A digitális fotózást, ami a jurányis munkámra jellemző, autodidakta módon tanulom a mai napig. 

Kik voltak a mestereid?

Telek Balázs óráit nagyon szerettem, a hatására csináltam otthon egy saját camera obscurát is. Vancsó Zoltánt emelném még ki, aki a konzulensem volt a diplomamunkámnál, aminek a témája az autonóm riport, vagyis a szubjektív dokumentarizmus volt. Egy spanyol utazás során készült tájképekből állt a portfólióm, amiken – először véletlenül, később szándékosan – két ember szerepelt. Így lett a sorozat címe Ketten /In pairs/. Azóta is folytatom ezt a sorozatot, ami lehet, hogy évente csak egy képpel bővül, de ezt tekintem az életművemnek. Ezeket kifejezetten analóg, kisfilmes gépekkel csinálom, egy Nikkormat és egy Minolta fényképezőgéppel dolgozom. Megkülönböztetem az életemben az alkotói és az alkalmazott fotókat, a digitális gépet csak a Jurányiban használom. Van egy új szenvedélyem is: telefonnal készítek fekete-fehér épületfotókat, ezeket a képeket az Instagram-oldalamon posztolom. Azért is jó ez a közösségimédia-profil számomra, mert éberen tartja a figyelmem a komponálás és képkészítés iránt. 

Mi a Kilátó Állomás és hogy talált meg téged a projekt?

A Kilátó Állomás egy audiovizuális performansz-sorozat. Minden epizódja dokumentarista jellegű, egy-egy nem-lineáris történetet mesél el a természetben, amelyben videószintetizátorokkal elvarázsolt, animált analóg fotók, monumentális és organikus elektronikus és népzenék, képzőművészet, irodalom és színészek hangjai kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Az első állomás a Mátra volt, a második a Bükk, aminek április 18-án a Mixátban lesz az eseménye, harmadikként a Börzsönyt tervezzük, és zárásként Finnországba szeretnénk eljutni. 

Hogy a projekt létrejött, több dolog szerencsés együttállásának köszönhető. A kutyámat, Ziggyt, a Covid első hulláma alatt fogadtam örökbe, miatta kezdtem el kirándulni, a természetbe járni. Ugyanabban az évben, a Fekete Zaj Fesztiválon ismertem meg Banyekot (Hargitai András, audiovizuális művész – a szerk.), akiben régóta érlelődött a Kilátó Állomás projekt ötlete, amihez analóg fotóst keresett. Felkeltette az érdeklődésemet, és ugyan akkor még nem készültek színes analóg képeim, de igent mondtam a felkérésére. Előbb a Mátrában, Galyatetőn voltunk, 2021 telén, tavaly nyáron pedig a Bükkben Lillafüred és környékén. 

Hogyan zajlott maga a projekt?

A Mátrát Banyek ismeri jobban, a Bükköt én. De valójában mindkétszer hagytuk magunkat sodródni. Két-két napot túráztunk, ami alatt én fotóztam, Banyek pedig a természet hangjait rögzítette. A Bükkben bejött egy várva várt dolog is: magas frekvenciájú rádiójeleket is fogott és rögzített. Banyek előzetesen csak annyit kért tőlem, hogy olyan képeket készítsek, amelyekkel az előadásokon ő majd könnyen tud dolgozni, azaz játszak sokat a mélységélességgel, legyenek tág perspektívájú és makrofotók is stb., de mindenben szabad kezet adott. Én pedig ráéreztem, hogy mit vár el tőlem technikailag. Azt fontos megjegyezni, hogy az ilyen projekteknél nagy a kiszámíthatatlanság, hiszen nem lehet tudni, milyen hangok, képek, fények várhatóak, mekkora lesz a szél, amitől pl. nyikorognak a fák. Az analóg fotózás szépsége és egyben nehézsége, hogy egyszerre összesen 36 kockában tudsz gondolkodni, mivel annyi van egy tekercsen. Ezt meg kell tanulni tisztelni. Jól át kell előre gondolni a kompozíciót, hogy mit akarsz valójában fotózni, ismétlésre pedig nincs lehetőség. Emiatt az analóg fotózásban mindig ott a rizikó. Néha idegőrlő, hogy sokáig nem derül ki, mit csináltál… Mindkét alkalommal előfordult, hogy ki kellett dobni egy-egy tekercset, mert beleszakadt a gépbe, vagy az előhívás után kiderült, hogy a képek nem sikerültek.

Mivel készülsz a kiállításra?

A Kilátó Állomás performansz során az analóg fotóimat Banyek élőben manipulálja egy szürreális audiovizuális show keretein belül videószintetizátorokkal. A projektből kiemelt képek jelennek meg a kiállításon. Csak reménykedni tudok abban, hogy ezek a képek önállóan is megállják a helyüket, hiszen érzetek és benyomások lenyomatai az utunkról. Lehetséges, hogy nem is természetfotóknak kellene nevezni őket, hanem az utunk állomásainak. 

A kiállítást Banyek nyitja meg egy különleges, a Mátra és a Bükk hangjaiból összevágott hanginstallációval.

Azért is örültem a Jurányi Galéria felkérésének, mert két éve mi ketten szinte ebben a projektben élünk. Mindenképpen ezt szerettem volna megmutatni, kiemelni. Ha valaki nagyon beleszeret valamelyik kiállított képbe, meg is vásárolhatja. Ezzel közvetlenül a Kilátó Állomást lehet támogatni, mert az egész projekt közösségi támogatásból valósul meg. A befolyt összeget nyersanyagokra, eszközökre, az előadások terembérletére költjük, és a következő részek elkészítésébe fektetjük. 

Szerző: Bordás Katinka