A Budapesti Operettszínház közönsége ismét láthatja az Anne Franknaplója örökérvényű történetét, amely mindazokhoz szól, akik szeretnék jobban megérteni, mi történt a bujkáló családokkal a hitleri vészkorszakban. A többféle feldolgozást is megélt alapművet Grigori Frid egyszemélyes operaváltozatában, Süle Dalma előadásában, Jászai Mari-díjas Érdemes- és Kiváló Művész, Rátóti Zoltán rendezésében állította színpadra a Budapesti Operettszínház.

A holokauszt nemzetközi emléknapja (január 27.) kapcsán a darab idei első előadásának vendége volt Izrael magyarországi nagykövete, Yacov Hadas-Handelsman, akit Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója köszöntött kiemelve: a teátrum ezzel az előadással tiszteleg a holokauszt áldozatai előtt.

Alább közöljük a nagykövet megemlékező beszédét.

Tisztelt Vendégek,

az Operettszínház társulatának tagjai,

Kiss-B. Atilla Főigazgató úr,

tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megtiszteltetés számomra, hogy Annelies Marie Frank története művészi tolmácsolásának idei első előadására ismét meghívást kaptam a Budapesti Operettszínházba, és egyúttal szeretnék újfent gratulálni minden alkotónak és művésznek a darabválasztáshoz.  

Egy hét telt el a holokauszt nemzetközi emléknapja, január 27-e óta. 

Ahogy Anne Frank tragikusan rövid életének eseményei egyre inkább a múltba vesznek, az ilyen művészi interpretációknak köszönhetően továbbra is emlékezünk azokra a megpróbáltatásokra, amelyeket embertársainknak az emberiség történelmének egy ilyen szörnyű időszakában el kellett viselni. 

Emellett, ugyanakkor az előadás egy fájdalmas, mégis inspiráló történetet mesél el egy átlagos kamaszlányról, aki a rendkívüli körülmények között élt.

Anne Frank naplója valóban egy nagyon különleges írás, hiszen általa bepillantást nyerhetünk abba, hogy mit kellett átélnie és milyen tapasztalatokat szerzett amszterdami bujkálása során a második világháború alatt egy tizenéves lány.

Anne naplója nemcsak azt teszi lehetővé, hogy rávilágítson az általa átélt folyamatos rettegésre és szorongásra, hanem azt is megmutatja, hogy egy fiatal lány hogyan tudott erőt meríteni az írásból a mindennapok túléléséhez.

Anne Frank, aki lehetett volna bármelyikünk a jelenlévők közül, de akár lehettem volna én is, vagy bármelyikünk gyermeke. 

Képzeljék el azt a hihetetlen rettegést, ahogyan a családjukkal bujkálniuk kell, és minden nap minden pillanatában félniük és imádkozniuk kell azért, hogy nehogy felfedezzék Önöket a nácik, mert amennyiben ez mégis megtörténik, az azonnal megpecsételte volna a sorsukat. 

Anne Frank egy egyszerű 14 éves kislány volt a tinédzserek átlagos álmaival, de ő csak életben szeretett volna maradni.

Mindezt azonban megtagadták tőle. Először a nemzetiszocialista Németország, majd azok, akik Amszterdamban elárulták őt és vele együtt az egész családját. 

A holokauszt idején azonban nem Anne Frank volt az egyetlen ilyen kislány, akinek az volt az álma, hogy egyszerű hétköznapi életet élhessen. A holokausztban halálát lelt 6 millió zsidó közül körülbelül másfél millióan még csak gyerekek voltak.

Anne története pedig a megpróbáltatásokkal hősiesen szembenéző erő és a reménység egyetemes szimbólumává vált. 

Anne Frank történetének művészi elbeszélése egy csodálatos, de még inkább kulcsfontosságú és alapvető lépése annak a végső célkitűzésnek, hogy életben tartsuk Anne Frank és mindazok emlékét, akik mérhetetlenül szenvedtek a holokauszt borzalmaitól. 

Anne Frank története nemzedékeken át visszhangzik, és reményt sugárzó szavai a történelem ilyen sötét időszakában továbbra is emlékeztetnek bennünket a gyűlöletkeltés következményének borzalmasan megfizetett árára.

Ahogy Anne Frank írta naplójában: „Nem a sok nyomorúságra gondolok, hanem arra a szépre, ami még megmaradt.”

Testvéreink emléke örökké áldott legyen!