A Veszprémi Petőfi Színház évadának utolsó nagyszínházi bemutatója Az apa című keserves bohózat. Az előadás az időskori demenciát dolgozza fel, valamint ezen állapot a „betegre” és az ő környezetére gyakorolt hatását. A két óra alatt különleges, érzelmes, valóságos utazást tehetünk a főszereplő gondolataiban. A darab Kálloy Molnár Péter rendezésében kerül színpadra.
„Morális, szenzitív kérdéseket feszeget az előadás, így személy szerint nagyon örülök, hogy a Veszprémi Petőfi Színház egy ilyen fontos témáról szeretne beszélgetni a nézőkkel. Azonban fontos, hogy a nézők is nyitottan üljenek be, hogy be tudják fogadni az olykor nagyon komoly, megrázó, olykor pedig kedves, humoros történetet” – vélekedett Kálloy Molnár Péter, aki azt is elárulta, hogy nem a világhírű filmet vitték a színpadra. „Rendkívül ravasz dramaturgiai csavarokkal, szándékosan visszaismételt mondatokkal, jelenetekkel megírt szövegkönyvet dolgoztunk fel, mellyel az író a demenciában szenvedő apa fejébe kalauzol el bennünket, azokba a kusza gondolatokba, a hirtelen változásokba, amelyek jellemzik ezt az állapotot. Mi a színpadon vizuálisan és – Farkas Izsákhegedűművésznek köszönhetően – zeneileg is igyekszünk érzékeltetni a valóság és az apa érzelmeinek, fejében dúló káosznak az ütközéseit” – tette hozzá.
Az apa, André szerepét Rupnik Károly formálja meg, aki több, mint 40 év után tér vissza a veszprémi közönséghez és úgy érzi, hazahívták, örömmel jár a kedves emlékeket idéző falak között.
„Pszichésen és lelkileg is megterhelő a szerep megformálása, mégis hihetetlenül jó ezt színpadra vinni, mert a szerző csodálatosan írta meg az egész történetet. A nézőnek figyelnie kell majd, hogy éppen a „normális” vagy a demens állapotban vagyunk-e, keverednek az idősíkok, a szereplők, miközben a színpad iránymutatást ad majd, és végül minden a helyére kerül. És pont emiatt érdekes az egész történet!”
„Talán a legfontosabb üzenete az előadásnak, hogy nem szégyen segítséget kérni! Fel kell ismerni a „vörös vonalakat”, amelyek jelzik, hogy külső segítségre van szükségünk. Az időskori demencia nem csak a „beteget”, de a családját is borzasztóan megviseli pszichésen és fizikailag egyaránt” – vélekedett Palásthy Bea, aki a főszereplő lányaként jelenik meg a színpadon és aki saját tapasztalataiból is tud építkezni. „Kicsit filmszerűen megyünk át egyik jelenetből a másikba, és ahogy megyünk előre, úgy ért meg mindent a néző is majd.”